Sok évtizede halott, mégis generációk nőnek fel legendás alakjainak történetein.

   Rejtő Jenőről, a 20. századi magyar irodalom egyik legolvasottabb írójáról nagyon kevés bizonyosat lehet tudni. Az Urbanlegends.hu blog híres Rejtő-legendák nyomába eredt.
   A legenda szerint Rejtő gyakran rendezte számláit kéziratokkal a Japán kávéházban, a pincérek pedig rohantak a szemközti kiadóba, ahol már türelmetlenül vártak a folytatásokra. Thuróczy Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) munkatársa szerint azonban e szóbeszéd nemcsak a kortársak visszaemlékezéseinek, hanem az író írásaihoz való viszonyának is ellentmond.
   Egy 1985-ös, a Magyar Hírekben megjelent cikkben Rejtő kortársa és barátja, Ritter Aladár így emlékezik a legendáról: „Müller úr, a Nova kiadója nem is bajlódott volna azzal, hogy sorokat fizessen, vagy oldalakat. Emlékezésem szerint Müller úr – bármilyen szőrösszívűnek gondolják – felfedezte Rejtőt és viszonylag jól fizette.
   Az persze megtörtént, hogy a kéziratot részletekben szállította a szerző, és ilyenkor előlegeket kapott, de az, hogy „a főpincérnek tíz sort adott, a trafikosnak ötöt, a szabójának tizenkét gépelt oldalt”, nem igaz. Ritter visszaemlékezése szerint P. Howard mintegy 2000 pengőt kaphatott egy-egy légiós történetért, ami igen jó fizetségnek számított akkoriban, a pénz azonban szétfolyt a kezei között, laeginkább elkártyázta a tekintélyes summát.
   Rejtő hosszú és dühödt levelekben tiltakozott, ha többszörösen átírt anyagából a kiadó húzott valamit. A tizennégy karátos autó folytatásaként írt Vanek úr Párizsban című regényében Müller Pál kiadó ellentmondásokat talált, és átírásra visszaküldött néhány fejezetet Rejtőnek. Az akkor már idegszanatóriumban tartózkodó szerző dührohamot kapott, és szakított addigi kiadójával, de még a kéziratot is szétszakította.
   „Ez a Howard kibírta azt is, hogy az Előretolt helyőrség legjobb részeiből 42 oldalt húzzon, mert ezeknek az olvasóknak nem kell a humor, csak épp egy kicsi. Ez kibírta A fehér folt 3×25 oldalas húzását … és a Szőke ciklon-ra erőszakolt afrikai véget. Ez íróölés. Ajánlom magamat uram!” – idézi Rejtő dühös levelét Hámori. Márpedig – mutat rá már Thuróczy – ha valaki ennyire ragaszkodik a szövegéhez, az nem sordíjra ácsingózó bérszerző, hanem igazi művész.
   S, hogy fizetett-e kézirattal? Hámori Tibor, Rejtő Jenő életrajzírója ilyet nem hallott, olyat viszont igen, hogy megállapodott a Techner hentessel, akinek a Wesselényi utca és a körút sarkán volt az üzlete, hogy ha ő valakinek felír 15 deka absnitzlit (szalámivéget) vagy 20 deka töpörtyűt, és az a valaki bemegy a boltba ezzel a Rejtő által írt cetlivel, fizetés nélkül szolgálják ki, a számlát majd ő utólag rendezi.
A rejtélyes Rejtőről szóló írás teljes egészében elolvasható az urbanlegends.hu oldalon.