A csak szórakozni vágyó, musicalkedvelő néző bizonyára meglepődik, mert bár a színlapon musical áll, mást, többet fog kapni, ha megnézi a Godspell című előadást.

   A god spell eredeti, szó szerinte jelentése: isteni varázslat, isteni beszéd. evangélium, istenigéje. Beszédes a címe a fehérvári Vörösmarty Színház új bemutatójának, a Godspellnek.
   Stilizált színház fogadja a nézőt: a színpadon egy másik színpad, oldalt a színészöltözőket idéző, lámpafüzérekkel keretezett tükrű sminkasztalok, háttérben a zenekar, a légtérben vetítővászon.
   Érdekesen kezdődik az előadás: egy kosárlabdacsapat tagjai, mezükön a világtörténelem egy-egy jelentős alakjának nevével, a bolygókat jelképező labdáikkal a Nap – vagy inkább Isten – körül keringve a világmindenséget varázsolják a színpadképpel épphogy csak ismerkedő néző szeme elé.
   Aki nem ismeri a darab történetét, egy idő után felismeri, hogy bibliaismereti oktatás részese lett. A Biblia a (keresztény) világ legrégebbi és legolvasottabb műve azoknak is ismerős mondatokat, örökérvényű tanításokat tartalmaz, akik nem vallásosak, vagy éppen nem e világvallás hívei.
   Musical – rockopera, vásári komédia gospel, vagy hittanóra? – részesei lehetnek, akik megnézik a Vörösmarty Színház legújabb előadását. Musicalt láthatnak, de másként, mert a Stephen Schwartz – John Michal Tebelak szerzőpáros 1971-ben írott műve cseppet sem klasszikus musical, ellentétben a vele egy időben született másik világhódító biblia-feldolgozással, a Jézus Krisztus szupersztárral, amiben világsláger követ világslágert. Ott próza alig hangzik el, míg e darabban a zenével szemben a beszéd van túlsúlyban.
   Két ellentétes felvonást lát az előadást a köhögős időben is csendben, vagy éppen egy-egy dalt tapssal honorálva figyelő közönség. Az első, hosszabb részben rengeteg a bohóckodás, nagy a vidámság, a helyzetkomikum, a mai világra kibeszélés, humor, játék, míg a második felvonásban Jézus útját követve a kereszthalálig, már nehéz lenne az első felvonásbeli vígságot ízlésrombolás nélkül megjeleníteni.
   Az első részben szabályosan fürdenek a játéklehetősében a szereplők. A színen mindvégig jelen van a népes szereplőgárda, köztük a kulcsfigurák alakítói: Bakonyi Csilla, Buch Tibor, Dávid Roland, Farkas Gábor, Fehérvári Péter, Gulyás Balázs, Kósa Zsolt, Tóth Aguszta, Tűzkő Sándor, Ulmann Mónika, Wégner Judit. 
   Mulatságos-tanulságos jelenetek sora visz végig a bibliai tanításon, míg a második rész, amelynek hangulatát meghatározzák a kivetítőn a szünet után megjelenő borzalmas képek, vontatott, tempóvesztett haladással vonul a végkifejlett felé. Mindez nagyrészt a szerzők hibája, kevésbé a rendező Szűcs Gáboré, bár amennyire a rendező belenyúlt és modernizálta, sőt mai magyarrá alakította a szöveget – „szeretem Győzikét” – nyugodtan rövidíthetett volna a hosszú, pátoszos történetmeneten.
   A díszlettervező Libor Katalin ezúttal is a tőle megszokott módon átlátható, bejátszható és gondolatébresztő teret alkotott, a jelmeztervező Györe Gabi nem állt nehéz helyzet előtt tervei készítésekor. Külön említést érdemel Kováts Gergely Csanád koreográfiája, ami többnyire egészen kiváló látvánnyal szolgálja a XXI. századi közönség igényeit, ahogy a színház zenekara is magas szinten teszi a dolgát.  
   Aki szórakozni, remek, fülbemászó dallamokat hallgatva, felhőtlenül kikapcsolódni akar, csalódik majd, de ha igazi színházi élményre, műfaji sokszínűségre, jó, sőt kiváló színészi játékokra, izgalmasan rendezett mű látványára vágyik, semmiképpen se hagyja ki a Vörösmarty Színház Godspell előadását.