Sok család már megvásárolta a karácsonyi szaloncukrot, legalábbis az első adagot, mert biztos, hogy a családtagok „rájárnak” a készletre.

   Kezdetben szalonczukkedlinek hívták, és százötven éve nem hiányozhat egyetlen magyar karácsonyfáról sem a szaloncukor.
   A legenda szerint az első feldíszített karácsonyfát Luther Márton állította a 16. század elején Wittenbergben. Luther gyertyákkal díszítette a fenyőfát, hogy megmutathassa a gyerekeinek, hogyan világítanak a csillagok a sötét éjszakai égbolton.
   Magyarországon a karácsonyfa és a szaloncukor a századfordulón vált divatossá. A reformkorban jött divatba a polgári lakásokban a fogadószoba, azaz szalon, ahol fenyőfát állítottak, amit édességekkel dekoráltak, így lett a fán függő, díszesen csomagolt csemege neve szaloncukor.
   Magyarországon Brunszvik Teréz, az első magyarországi óvoda megalapítója állított először fenyőfát karácsonykor az 1820-as években. Jókai családjában az 1870-es évektől a karácsonyfát „szalonczukkedlivel” díszítették.
   A francia fondantcukor, a szaloncukor ősének és alapjának első említése a 14. századból maradt ránk. A fondantcukorkát a 17. században Pierre-André Manion francia cukrász vitte Németországba, majd hozta Magyarországra. A karácsonyfa-állítás szokását Nyugatról vettük át, de a szaloncukorral díszítése döntően magyar szokás. Kugler Géza, az 1891-ben megjelent Legújabb nagy házi cukrászat című könyvében már 17-féle szaloncukor-receptet ajánl.
   Magyarországon a szaloncukorgyártás gépesítése több cég nevéhez is köthető. Gőzgépekkel felszerelt csokoládégyár már 1883-tól üzemelt a Szentkirályi utcában a mai Bonbonetti jogelődjeként. Gerbeaud és Kugler 1886-ban alapította meg csokoládégyárát, 1941-ben pedig a Vágóhíd utcában megnyílt a legnagyobb csokoládégyár.
   A leghosszabb ideig a csomagolásban őrizték meg a kézi munkát. Sok kis műhelyben még a második világháború után is kézzel rojtozták a csomagolópapírt, csavarták a sztaniolt a dekoratív édességre. Az 1980-as évek előtt gyakorlatilag kétféle szaloncukor létezett: a konzum és a zselés. Nem sokkal később aztán megjelentek a legkülönbözőbb ízesítésű szaloncukrok: a karamellás, marcipános, gesztenyés, rumos-meggyes, diós és megannyi finomság.
   Az ínyencek trükkök sokaságát ismerik,amivel úgy tudják leenni a fáról a kedvelt csemegét, hogy a család többi tagja még ezt hiszi, az érintetlennek látszó fenyőfadísz csomagolása magában rejti az édességet. Ez is a szaloncukor varázsának titka.