Sokan mindmáig úgy gondolják, a népszerű dobostorta a tetején díszelgő finom, kemény karamell lemeznek köszönheti a nevét.

   Az 1885-ben megrendezett Budapesti Általános Kiállításon mutatta be Dobos C. József szakács és csemegekereskedő legújabb kreációját, a Dobos tortát.

   Az újító cukrász kora az a 19. század volt, amely a hazai cukrászipar számos nevezetes személyiségét is felnevelte, és a reformkortól vendéglátóhelyekké alakult cukrászdákat a polgárosodó nagyvárosok színfoltjaivá, társasági központjaivá tette.
   Dobos C. József a dobostorta névadója 1847. január 18-án született, Budapesten. A szakácsmesterség édesapja mellett kezdte tanulni, 1878-ban saját üzletet nyitott a Kecskeméti utca 12 alatt. Dobos szerelmese volt mesterségének és anyagot, fáradságot nem kímélve készítette remek cukrászműveit, amelyekkel Európa szerte megbecsülést szerzett a magyar cukrász szakmának.
   Egy és negyed évszázada feltalált egy remek süteményt, amivel lázba hozta Budapest ínyenceit és cukrászait egyaránt. Nem sokkal később egész Európát beutazta és minden nagyvárosba eljuttatta a Dobos tortát. Tortája eltért az akkori kor süteményeitől, hiszen azok legalább négyemeletesek és igen díszesek voltak, míg a dobostorta egy egyszerű készítmény volt karamell tetővel és egy egészen új, addig nem kóstolt vajkrémmel.
   A dobostorta receptjére sokáig nem jöttek rá, bár a korabeli cukrászok közül sokan kísérleteztek vele. A sok sikertelen próbálkozást látva Dobos C. József végül 1906-ban átadta az eredeti receptet a Fővárosi Cukrász és Mézeskalácsos Ipartestületnek azzal az ajánlással, hogy bármelyik Ipartestületi tag azt szabadon felhasználhatja. A neves cukrász 1924. október 10-én hunyt el, sírja a Farkasréti temetőben található.