A napjainkban is oly divatos rágózást őseink már tízezer évvel ezelőtt is művelték.

   Igaz, akkor még gyökerekkel, alig száz éve pedig kátrány alapanyagú termékekkel.
   Eleinte tették mindezt őseint a fogak megóvásának érdekében, ma viszont már inkább divatból, szenvedélyből rágózunk. Ugyanakkor a legtöbben nem is tudják, miből készül ez a gumidarab, amit a szájukba tesznek.
   A cukoralapanyagot tartalmazó rágók esetében az első lépés a kristálycukor porcukorrá darálása. E nélkül csak úgy ropognának a fogaink alatt a cukordarabkák. A porcukrot viszont már könnyedén hozzá lehet keverni a többi összetevőhöz, így végül kellemes, rágható anyagot kapunk.
   A jó rágógumi fontos része a gumialap, ami biztosítja, hogy a rágó nehogy szétessen rágás közben a szánkban. Ennek receptjét minden gyártó szigorúan őrzi. A gömbrágók esetében az összetevők egy gépbe kerülnek, ami 50 fokos hőmérsékleten masszát gyúr belőlük. Az egészhez állományjavítót adnak. Tízperc folyamatos keverést követően a masszát kiveszik, és kisebb darabokra vágják. 
   A megfelelő melegítés, hűtés, pihentetés folyamat után a masszába levegőt fújnak, így egy üreges cső keletkezik. Ezt darabolják fel kisebb részekre, amit a gép golyó formájúvá alakít. A golyók a hűtőalagútba kerülnek, ahol 10 fokra hűtik őket. A félig kész rágót ezek után 24 órán keresztül pihentetik. Ekkor történik az ízesítés, az íz lényegében bármilyen lehet.
   A pihentetés után a rágógumit hatalmas üstökbe töltik, színezik. A piacon kapható gömb, lapos, drazsés rágók természetesen nem egyforma technológiával készülnek.
   A rágógumik túlzott fogyasztása hasmenést is okozhat de ugyanakkor a rágással a gumi folyamatosan tisztítja a fogfelszíneket, ezzel az ott lerakódott lepedéket eltávolítja A Magyarországon kapható rágógumikból közel tíz tonnát rágunk el egy év alatt.