A magyar helyesírás szabályait az ország politikai és szellemi elitje sem tartja be, még a leghivatalosabb helyeken sem.

   Vajon szükség van-e a részletes helyesírási szabályokra, ha azok a minisztériumok nevében sem érvényesülnek – teszi fel a kérdést a Nyelv és Tudomány.

   Az új kormány új minisztériumokat hozott létre, többek között a Nemzeti Erőforrás Minisztériumot. Ez a lépés nem az ellenzék, hanem azok tiltakozását váltotta ki, akik ismerik a magyar helyesírás szabályait.
   A szabályzat szerint ugyanis ennek Nemzetierőforrás-minisztérium lenne a helyes írásmódja, amennyiben a szándékolt jelentés „nemzeti erőforrások minisztériuma”, vagy Nemzeti Erőforrásminisztérium, ha „erőforrások nemzeti minisztériumá”-ra gondoltak. A kritika azonban – legalábbis egyelőre – nem hatott, és pillanatnyilag az oktatással és kultúrával foglalkozó minisztérium szembemegy a magyar helyesírás szabályaival.
   Az efféle pongyolaság nem csak a minisztériumokra jellemző. A magyar kutatók és művészek elitje gyakran a Magyar Ösztöndíj Bizottságon keresztül jut támogatáshoz. Ezt az írásmódot helyesnek is tarthatnánk, ha azt feltételeznénk, hogy a bizottságot Magyar Ösztöndíjnak hívják. Sokkal valószínűbb azonban, hogy olyan ösztöndíjbizottságról van szó, amelyik magyar, mivel a Magyar Köztársaság központi szerve, amely ösztöndíjakkal foglalkozik. A helyes írásmód tehát: Magyar Ösztöndíjbizottság. Kérdés, hogy hazánk szellemi krémjét a helytelen írásmód miért nem zavarja?
   De lehet, hogy a kérdésfelvetés rossz. Ha a magyarság politikai és szellemi vezetőit sem érdekli a helyesírás szabályainak betartása, sőt, a figyelmeztető hangok ellenére is megtartják a legfőbb állami intézmények nevének hibás írásmódját, akkor vajon tényleg olyan fontos-e a helyesírás? Valóban a műveltség, az igényesség, a hazaszeretet és az erkölcs mutatója? Vagy pedig egy önkényes és túlbonyolított rendszer, melyet feleslegesen kívánnak ránk erőszakolni, hiszen semmi szükség az általa megkívánt pontoskodásra és fontoskodásra?