Tudjuk, hogy van tablettás, kannás, szőlőszemet sosem látott lőre.
A hamisítványokkal szemben az igazi mégiscsak a szőlőből, gyümölcsből, vagy mézből készülő bor, amit nem inni, sokkal inkább ízlelni, kóstolgatni kell.
Szüret idején nem árt felidézni, hogy az emberiségs ok évezredes barátja, a bor, Mezopotámiából indult világhódító útjára, onnan Európába, Afrikába, majd a spanyolok révén Amerikába, végül pedig Ausztráliába és Új-Zélandra is eljutott.
A nedű a szőlőszemekből kipréselt must alkoholos erjedésével készül. A szőlőtermés és ezáltal a bor mennyiségét az éves csapadékmennyiség, a cukorfokot pedig a napsütéses órák száma határozza meg.
A minőségi borok meghatározott, más néven borvidékről származó szőlőből készülnek. A borvidékek területét jogszabály, Magyarországon pedig a bortörvény határozza meg. A szőlő termesztését és a bor előállításának legfontosabb szabályait a világ legtöbb országában törvényileg szabályozzák.
A borokat többféleképpen csoportosítják. Készítési eljárás szerint van aszúbor, barrique vagy barikkolt bor, cuveé vagy vegyes bor, egyszerű fajbor, jégbor és pezsgő. Szín szerint a bor lehet fehér, rosé és vörös. Cukortartalom szerint a bortörvény alapján száraz, félszáraz, félédes és édes kategóriákba csoportosítják.
Nem csak szőlőből lehet bort készíteni. Gyümölcsbornak nevezzük a más gyümölcsökből, de ugyancsak erjesztéssel és cukor hozzáadásával készült italt. Ez egyféle gyümölcsből készülő borital, amelynek nevében a gyümölcsöt is megjelölik, mint például almabor, málnabor, meggybor. A gyümölcsbor készítésének a fellendülése a 19. század második felére tehető, amikor a filoxéria miatt a szőlőültetvények nagyrészt kipusztultak.
Finom különlegességek közé tartozik még a mézből erjesztett bor, vagyis mézbor, az akácbor, a csipkebogyóbor és a rizsbor is.