A török jövevényszavak nagy része nem a 150 éves török megszállás alatt került a magyar nyelvbe, mint sokan hiszik, hanem még a honfoglalás előtt.

   A magyar nyelvet és kultúrát több hullámban érte török hatás, a legjelentősebb nyelvi változást a honfoglalás előtti török kapcsolatok gyakorolták nyelvünkre.

   Több mint kétszáz török jövevényszavunk származik ebből az időből. A korabeli krónikák és egyéb forrásművek a magyarokat a türkökhöz (törökökhöz) sorolják és pusztai lovas népként jellemzik. A magyarságnak ezt a jellemzését alátámasztják a régészeti leletek is: őseink vezető rétege lovon járó, állattartással foglalkozó népesség volt.
   Erre az életmódra utalnak régi török jövevényszavaink is. De a korai török átvételek között a földművelés több ágára – ekés gabonatermelés, kertkultúra, szőlőművelés – utaló szavak is találhatók.
   Török jövevényszavunk például a barom, ökör, tinó, kecske, disznó, vagy az árpa, búza eke, sarló és még nagyon sok mindennap használt kifejezésünk. (Az érdekes írás további része elolvasható a nyelvestudomany.hu oldalon.)