Az ember megáll a ruhásszekrény előtt, nézegeti, hogy mit vegyen fel, aztán kiveszi – ahogy legtöbbször – a farmerét.

   Mindezidáig úgy gondoltuk, a farmernadrág igazi amerikai viselet, ami az újvilágból indult világhódító útjára. Tévedés!
   Egy 17. századi olasz művész festményei jelenthetik a kulcsot a több százéves farmerrejtélyhez, ugyanis az elmúlt években felfedezett alkotások szinte mindegyikén a már jól ismert indigókék ruhaanyagba öltöztette szereplőit az ismeretlen festő – állítják a művészettörténészek.
   A kék farmer mestereként emlegetett észak-olaszországi művész festményein szinte vezérmotívumként tűnik fel a jól ismert indigókék anyag, amely néha széthasítva, olykor egy parasztasszony szoknyájaként vagy éppen egy kolduslegény kabátjaként bukkan fel a képeken. Az alkotásokat ezen a héten mutatták be egy kiállításon Párizsban.
   A történészek sokáig két lehetséges származási helyet tulajdonítottak a farmernak. Az egyik a Franciaország déli részén fekvő Nimes városában készült strapabíró anyag ("de Nimes", vagyis denim) volt, a másik az olaszországi Genovából érkező pamutkülönlegesség volt (a város francia elnevezéséből, a Genesből lett az angolban Jeans, a sávolykötésű pamutszövet, illetve farmernadrág, farmerruha).
   A felsőbb osztályok felcicomázott darabjaival ellentétben a parasztok rongyosra hordták kedvenc farmerjaikat, így azoknak semmilyen történelmi lábnyomuk nem maradt a jelenkor számára. Mostanáig mindössze néhány töredékes feljegyzés állt rendelkezésre azokról az olcsó anyagszállítmányokról, amelyek Genovából érkeztek Európa északi városaiba még a 17. század közepén.
   - A mostani felfedezés a farmer egész történetét megkérdőjelezi, és ez az, amiért igazán vicces – szögezte le Francois Girbaud, aki maga is részt vesz a párizsi kiállítás megszervezésében. – Az emberek fejében a farmer Marilyn Monroeval, James Deannel és úgy általában az Egyesült Államokkal kapcsolódik össze. Hogy Nimes vagy Genova? Nem tudom, de nagyon szórakoztató arra gondolni, hogy már 1655-ben is hordtak farmert – mondta a Girbaud.