Ha nem unta volna meg Jelcin iszákosságát, talán még ma is Anatolij Galkin főzne a Kreml urainak.
De megunta így most a fenti című könyvében pletykálhatta el a sztálini időktől napjainkig szerzett tapasztalatait.
Amikor az akkor harmincas éveinek végét taposó Anatolij Galkint szakácsnak ajánlották a Kreml konyhájára, a titkosrendőrség öt hónapig folyamatosan orvosi vizsgálatoknak vetette alá. – Amikor kiderült, hogy egészséges vagyok, jöttek a pszichológiai tesztek, mert csak az főzhetett a szovjet vezetőknek, aki nem vesztette el egykönnyen a türelmét – mesélte újságíróknak a séf, aki most könyvet írt pályafutásáról.
Galkinnak már a nagymamája is Sztálin konyháján dolgozott, és unokáját nevelve hamar átadta a legfőbb tudnivalót, vagyis, hogy a főtitkárnak mindig igaza van. – Sztálin imádott enni, ám még jobban szerette nézni, hogyan esznek vendégei – idézte fel Galkin a nagymama emlékeit.
Ő maga már a brezsnyevi időkben kezdett főzni a központi bizottság konyháján, de a pályája akkor ért a csúcspontra, amikor kinevezték az utolsó szovjet elnök, Mihail Gorbacsov személyes szakácsává.
A mindent szívesen megkóstoló, igazi ínyenc Gorbacsovval ellentétben utóda Borisz Jelcin, az első orosz elnök húst evett hússal. Leginkább a vadat szerette, reggelire pedig whiskyt, citromot, jeget. Galkin nemcsak ezen akadt fenn, hanem az sem tetszett neki, hogy Jelcin feleségének szabad bejárása volt a Kreml konyhájára, és maga is főzhetett a férjének.
Galkin végül önként távozott az elnöki főszakácsi posztról, de az orosz kormány épületében lévő étterem vezetőjeként továbbra is eteti a politikai elitet.
- Megváltoztak a szokások, már nem a nehéz ételek dominálnak, a mai vezetők rengeteg gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak. A tálalás is más. A szovjet időkben mindenki annyit szedett a nagy tálakról, amennyit akart, most a vendégek külön tányéron kapják meg az adagjukat – mesélte Galkin, hozzátéve, hogy az elfogyasztott alkohol mennyisége is jelentősen csökkent.
Az államfőket sohasem fenyegeti az a veszély, hogy valahol olyan ételt kapnának, mait nem szeretnek, hiszen a protokollosztályok már hetekkel a látogatás előtt egyeztetnek. Ehhez képest szinte válsághelyzetként elevenítette fel Galkin, hogy egy afrikai országban könyörögve kérte ugyan Gorbacsovot, ne kóstolja meg a helyiek által az utcán kínált bizonytalan külsejű finomságokat, másnap mégis a maga által készített főzetekkel kellett kúrálnia a főnök gyomorrontását.
A Kreml urainak készített ételeket receptgyűjteményben közreadó főszakács bekerült a főzőmesterek elitjét tömörítő klánba, a Séfek Séfje Klubba is. Az 1977-ben létrehozott egyesületbe az államfők szakácsait hívják meg, a tagok minden évben más városban gyűlnek össze, és együtt főznek.
Más kiemelkedő konyhaművészekhez hasonlóan Galkin is tiszteletbeli tag lett, miután távozott a legmagasabb főzőtisztségből. Ez nem pusztán protokoll, őt a legmagasabb körök ajánlották. II. Erzsébet angol királynő különleges étkészlettel hálálta meg az ételcsodáit, Barbara Bush, az idősebbik George Bush amerikai elnök felesége pedig minden vacsora után azzal a szemrehányással nyugtázta Galkin mesterfogásait, hogy „maga miatt már megint híztam vagy két kilót".