- Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat. Csak kis dolgokat tehetünk, nagy szeretettel.

   Egy aprócska, törődött, idős asszony mondta mindezt, aki az egész világ tiszteletét kivívta. Tegnap lett volna százéves.

   Teréz anya 1910. augusztus 27-én, Agnes Gonxha Bojaxhiu néven született az albániai Skopje városában. Édesapja építési vállalkozó volt, aki részt vett az oszmán megszállás ellen szervezkedő nacionalista mozgalomban, s 1919-ben politikai gyilkosság áldozata lett. Agnes 1928-ban, áldozócsütörtökön határozta el, hogy szerzetesként Istennek szenteli életét. felvételét kérte az angolkisasszonyok írországi anyaházába, amely a Loretói Miasszonyunk nevét viselte.
   Hamarosan Indiába küldték, hogy megkezdje noviciátusát Darjeelingben. Itt tett szerzetesi fogadalmat, 1931-ben. A Teréz nevet az 1925-ben szentté avatott lisieux-i Kis Szent Teréz iránt érzett tiszteletből választotta. Engedélyt kért elöljáróitól, hogy egyedül élhessen a zárdán kívül, s a kalkuttai nyomornegyedben dolgozhasson. 1948 augusztusában Teréz anya levette a Loreto nővérek ruháját és fehér száriba öltözött, kék szegéllyel, a vállán kereszttel. Még ugyanebben az évben engedélyt kapott első nyomornegyedi iskolájának megnyitására.
   1950 októberében jóváhagyták az új szerzetestársulatot, a Szeretet Misszionáriusait, amely Kalkuttában alakult meg, és innen terjedt el egész Indiában, majd világszerte. – Mindenekelőtt szerzetesnővérek vagyunk, s nem szociális segítők, tanárok, ápolónők vagy orvosok. A különbség köztünk és a szociális gondozók között az, hogy ők valamit cselekszenek, mi pedig Valakinek – mondta Teréz anya
   A Szeretet Misszionáriusai azóta is a legelesettebbek, a nyomorgók, a haldoklók, a kitaszítottak gyámolítói. Indiában dolgoznak a legtöbben, de az egész világon végzik tevékenységüket. Magyarországon két rendházuk is van, ahonnan a kék-fehér száris nővérek kijárnak gondozottjaikhoz.
   Számos rangos nemzetközi elismerést követően, 1979-ben Teréz anyának ítélték a Béke Nobel-díjat. Az ezzel járó pénzt természetesen kalkuttai szegényeire fordította, mint ahogyan az ünnepi bankettre szánt összeget is elkérte nekik.
Teréz anya 1997-ben halt meg. Bár India nem keresztény ország, azzal mutatta ki megbecsülését és háláját az apáca iránt, hogy emlékezetes állami temetést rendezett neki Kalkuttában. 2003-ban II. János Pál negyedmillió zarándok jelenlétében boldoggá avatta Teréz anyát.