Nem a keresztes hadjáratokba elügető, féltékeny lovagférjek zárolták erényövekkel hátrahagyott feleségeik ölét, hanem a felvilágosodás tudósai.

   A középkorban a teológiai és irodalmi munkákban csak szimbolikusan emlegetett, a tisztaságot, erkölcsösséget jelképző erényövből a XVIII. századi gondolkodói valódi vasszerszámot fantáziáltak.
   A letűnt korszak sötétségét bizonyítandó enciklopédiai szócikkben, tudományos leírásban „kattant” utólag a zár kicsapongó házastárs és megbízhatatlan prostituált ágyékán. A legendagyárban iparosok is szorgoskodtak: furfangos lakatosok utólag kalapáltak vasbugyogókat, amelyek nemsokára múzeumok vitrinjeiben sokkolták a nagyérdeműt. E nagy leleplezéssel nyílt Az erényöv titkos története című kiállítás a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban.
   – A legendát a múzeumok legitimálták és éltették – mondja az intézményt igazgató Varga Benedek, a tárlat kurátora. Ők három évvel ezelőtt távolították el állandó kiállításukról a hamisítványnak bizonyult középkori övmásolatot, de így tett portékáival a középkor híres párizsi gyűjteménye, a Musée de Cluny, a londoni British Museum, a stockholmi Nordiska Museet és a nürnbergi Germanisches Nationalmuseum is.
   A kilencvenes évek derekán fogtak gyanút a kutatók, mert a derékra csatolt, durva vaspántok nemhogy egy keresztes háború során, de már néhány órányi viselet után elfertőződő hámsérüléseket, vérmérgezést majd halált okoztak volna. Tökéletlenségük okán ráadásul arra is alkalmatlanok voltak, hogy viselőjüket megóvják a kicsapongástól. A szöveges és képi emlékek alapján azt is bebizonyították, hogy legfeljebb elvétve használtak hasonló eszközt, esetleg akkor is csak kínzásra.