A gízai nagy szfinx egyesek szerint még a piramisoknál is régebben épülhetett, sőt titkos szobák és alagutak lehetnek benne.

   A Heritage Key cikkírója most mégis egy egyszerűbb kérdésre keresett választ: mi is történt a szobor orrával?
   A különös lényt egy mészkőtömbből faragták ki, a tudósok szerint 4600 évvel ezelőtt készült. Építésére Khefrén fáraó adott parancsot, akinek a piramisa előtt áll. Az emberfejű, oroszlántestű szobor 57 méter hosszú és 20 méter magas, alakját rejtély övezi. Az arabok Abul Holnak, a Rettegés Atyjának nevezték, a 18. és 19. századi látogatók pedig azt tartották, hogy egy rég eltűnt, rendkívüli ókori civilizáció alkotása.
   A legenda szerint az orr vesztét Napóleon katonái okozták, akik az 1798-as megszállás során ágyúikkal a szobornál gyakorlatoztak. De tényleg ekkor veszett oda a szfinx orra?
   Ami biztos: a középkor folyamán legtöbbször csak a fej látszott ki a homokból, amin már a mamelukok tüzérei is többször gyakorlatoztak. A 14. században aztán mély barázdákat véstek rá, mivel a Korán tiltja a hasonló emberábrázolásokat. 1743-ban a brit író és utazó, Richard Pococke számolt be naplójában a Szfinx felkereséséről, és a könyvében közzétett illusztráción még érintetlennek tűnik az orr. Pococke a könyv megjelentetése előtt hat évvel járt Egyiptomban, ám az 1767-es kiadás kapcsán újra felkereste a helyet, és ekkor már ennek hiányáról írt. Így talán elképzelhető, hogy az orr ekkor törhetett le, valamilyen ismeretlen okból.
   Ezt támasztja alá Cornelis de Brujin 1698-as vázlatrajza is, illetve Frederic Louis Norden 1755-ös rajza: az előbbin igen, míg az utóbbin már nem látható a tökéletesnek kevéssé mondható nózi. Mindezek pedig azt jelenthetik, hogy egy újabb mítosszal lettünk szegényebbek: amikor Napóleon csapatai megérkeztek a Nílus mellé, a Szfinxnek már közel 50 éve nem lehetett orra.