Vétó, az e-lap

Pénteken nem jó aratni

Az aratás évezredek óta határozza meg az emberek következő évét.

A betakarítás napját gondosan megválasztották az aratók. Ha újhold volt, akkor nem kezdtek hozzá, de Illés napját sem tartották szerencsésnek, mert féltek az emberek, hogy beléjük csap a villám.

A búzaérésének szakaszait úgy határozták meg, hogy Szent-György nap táján szárba indul a vetés, májusban kihányja a fejét, Vid-napján, június közepén abbahagyja a növekedést, Péter-Pálkor megszakad a töve, aztán már csak érik és júliusban lehet aratni.

Ha péntekre esett az aratás első napja, akkor pedig már csütörtökön levágtak egy kévére valót, hogy a szerencsétlennek tartott napon ne kelljen a betakarítás legnagyobb munkájához hozzáfogniuk.

Az aratók a kenyérgabona betakarításának sikerességét vallásos szertartásokkal is összekapcsolódó hiedelmekkel és szokásokkal igyekeztek biztosítani. Az aratást kalapemeléssel, imádsággal, fohászkodással kezdték. A munkához használatos eszközöket a templomkertben gyűjtötték össze, ahol a pap megszentelte azokat. A búzatábla szélén az aratók letérdeltek és keresztet vetettek.

Az aratás egyik alapvető szerszáma a sarló, amelynek két formáját különböztetjük meg: az egyik a fogas, a másik a simaélő, közismert néven kaszasarló. Az aratók az első learatott búzaszálnak, az első kévének nagy jelentőséget tulajdonítottak. Ebből a baromfinak adtak egészség- és termékenységvarázsló céllal, de betegségelhárító szerepe is volt.

Az aratókat meglátogató első gazdát vagy családtagját a már learatott gabona szalmájával megkötözték és csak akkor engedték szabadon, ha pénzzel vagy borral kiváltotta magát.

Legtöbb hagyomány az aratás végéhez kapcsolódik. A következő esztendei jó termés reményében kis darabon talpon hagyták a gabonát. Az utolsó kévéből pedig aratókoszorú készült, amit általában a földesúrnak adtak, de az utolsó kalászból egy kiscsomót mindenki hazavitt.

Az aratókoszorú különféle nagyságú és formájú lehetett: korona, csigaszerű vagy koszorú alakú. A koszorút a mestergerendára akasztották és vetéskor az ebből kimorzsolt szemeket a vetőmag közé keverték. Az aratás végén a magának arató család nem rendezett ünnepséget, de a módosabb gazda, aki részaratókkal dolgozott, megvendégelte a munkásait. A nagy földterülettel rendelkező uradalmakban szokás volt aratóbált tartani.

Pénteken nem jó aratni

Hírlevél