A világ labdarúgólázban ég, de nem csak a szép gólok miatt.

   Botrányos bírói döntések, játékosi ügyeskedések borzolják a kedélyeket. Amelyik ország válogatottja nyer az ügyön, az hallgat, a vesztes háborog.
   A nagy labdarúgó tornák korábban is szolgáltattak hasonló esetekkel. Például az ilyen volt Maradona kézzel szerzett gólja az angolok ellen az 1986-os világbajnokságon. A felívelt labdára egyszerre érkezett a kapus és a támadó, Maradona pedig kézzel ütötte be azt a kapuba, majd később úgy nyilatkozott, „ez Isten keze volt”.
   De nem csak a labdarúgáshoz kötődnek átverések. A pekingi olimpián női 800 méteres síkfutásban aranyérmert nyert Caster Semanyát mai napig sokan vádolják azzal, hogy igazából nő. Az ügy még nem dőlt el, igaz, a játékok után a dél-afrikai szövetség beismerte, hogy otthon is nemi vizsgálatnak vetették alá az atlétát.
   Korábban sem volt mindig egyértelmű a nemek különválasztása, az 1936-os berlini olimpián induló és világcsúccsal diadalmaskodó Dora Ratjenről például később derült ki, hogy igazából Hermann Ratjennek hívják és nem pincérnő, hanem pincér. Dora állítólag úgy bukott le, hogy a versenyt követően elfelejtett borotválkozni.
   Az egyik legmeghökkentőbb csalás a spanyol kosárlabdacsapathoz köthető, akik a 2000-es sydney-i paralimpiára neveztek be. Csak a játékok alatt derült ki, hogy az értelmi fogyatékosok kategóriájában aranyérmes csapatból mindössze ketten voltak sérültek, a többiek alsóbb ligás profi kosarasok voltak.
   Borisz Onyiscsenko neve is állandó szereplője a sportcsalással kapcsolatos összeállításoknak: a szovjet öttusázó az 1976-os montreáli olimpián bukott le, ugyanis egy elektromos kapcsoló segítségével akkor is képes volt tust elérni, amikor el sem találta ellenfelét. A sportolót állítólag egy szibériai sóbányába száműzték.
   A közelmúlt is szolgáltat híreket a témával kapcsolatban, a Tour de France közeledtével például állandóan felmerül a vád, hogy az etapok elején – amit még nem közvetítenek a tévétársaságok – a vázba szerelt apró motorral hajtják a bicikliket, amit a közvetítés elkezdésével normál kerékpárra cserélnek a bringások. Ezt a doppingmódszert ugyan még nem bizonyították, de a század elején valami hasonlóval próbálkozott Hippolyte Acouturier, aki egy vékony damilt kötött az előtte haladó autóra, a kötél másik végét pedig egy parafadugóra erősítette, amit a szájában tartott. 
   Az autósport sem maradhat ki összeállításunkból: az utóbbi évek legnagyobb botránya a Renault Forma 1-es istállójához köthető. Nelson Piquet 2008- ban a Szingapúri Nagydíjon szándékosan törte össze autóját egy olyan kanyarban, ahol nincs daru, így segítve csapattársát, Fernando Alonsót győzelemhez. A rossz helyen történt balesetet követően bejött a biztonsági autó, Alonso azonban még ezt megelőzően, a többieknél korábban kiállt tankolni, így könnyen az élre állt, mialatt a többiek is kénytelenek voltak a box utcát meglátogatni.
   A 90-es években Tonya Harding műkorcsolyázó felkérésére egy férfi vascsővel verte szét Nancy Kerrigan térdét, hogy Harding juthasson ki az olimpiára. A brutális tett kiderült, ráadásul Kerrigan felépült és ezüstérmet szerzett a lillehammeri olimpián, míg Harding csupán 8. lett. Sokan vélik úgy, a sikerért minden eszköz megengedett.