Az északi országok nagy részében Szent Iván napja nemzeti ünnep.

   „Ha a kakukk Szent Iván napja előtt megszólal, úgy olcsó lesz a gabona, ha utána, úgy drága”, tartotta a népi jövendölés.

   Június 24-e, Szent Iván napja, az egyházban Keresztelő Szent János születésének napja, a fény és világosság győzelme a sötétség és halál felett. A nyári napfordulót is ezen a napon ünneplik, sokfelé ez a kultikus tűzgyújtások ideje. A tűz a pogány hagyományban egyrészt napszimbólum, az emberek a nap megújhodását kívánták elősegíteni a tűzgyújtással, másrészt a megtisztulást jelképezi.
   A Szent Iván napi tűzgyújtáshoz számos hiedelem kapcsolódik. Úgy tartották, hogy a tüzek megvédenek a betegségek ellen, a termést pedig a jégveréssel szemben. A fiatalok a tűz körül termékenység és szerelemvarázsló dalokat énekeltek, a tüzet körüljárták és szokás volt a tűz átugrása is, aminek szerencsehozó erőt tulajdonítottak. Egyes vidékeken azt mondták, hogy „ha Szent Iván napján eső esik, úgy mind mogyoró, mind pedig dió kevés lészen, így tehát dió helyett sült almát ehetünk”.
   Szent Iván a korán elhunyt gyermekek védőszentje is. A gyermeküket korán elvesztett fiatalasszonyok, a tüzet körbeülő gyermekek között gyümölcsöt osztogattak szét, amelyből ők maguk viszont nem ehettek.