Az ember, ha vendégségbe megy, nagy valószínűséggel a ház urának egy jobbfajta palack borral kedveskedik, de baráti ajándéknak is kiváló egy üveg bor, ahogy a vasárnapi ebéd mellett is jól mutat a terített asztalon. Arra viszont nemigen szoktunk gondolni, hogy mi is lesz azzal a flaskával, amely miután teljesítette feladatát, a szemétbe kerül. 

   Az indokolatlanul nagy mennyiségben keletkező csomagolási hulladék világszerte megoldandó problémát jelent a szakembereknek, és nincs ez másként az egyszer használatos borospalackok esetében sem. A Szent István Egyetem (SZIE) kutatója, Bogóné Tóth Zsuzsánna, a részletes képet vázolt fel arról, hogy miként lehetne csökkenteni a borospalackok használatából fakadó környezeti hatásokat. Minderről a National Geographic írt.

   A fogyasztók számára a borospalackok gusztusos megjelenése közel olyan jelentőségű, mint a bor minősége. A felmérések szerint az üzletek polcait böngészve leginkább a címke alapján választjuk ki a megvásárolni kívánt terméket, döntésünket azonban jelentősen befolyásolja a borospalack színe és formája, valamint a dugó és a kapszula külleme is. Hiába léteznek már műanyagpalackos, aludobozos, bag-in-box kiszerelésű vagy többrétegű italos kartonokban árusított borok, ezekkel az alternatív csomagolóanyagokkal kapcsolatban még mindig sok az előítélet, így a termékek 95 százaléka a mai napig a fogyasztók által kedveltebb üvegpalackokba kerül.
   A bor népszerű üvegcsomagolása azonban az anyag összes jó tulajdonsága ellenére az újrahasznosítás problémájával küzd. Az első nehézségekkel már a gyűjtéskor szembesülünk, hiszen az üveg könnyen törik, amikor a konténerbe, majd a szállítóeszközbe kerül. Ha a gyűjtés nem szelektív, a törött üveg összekeveredik más újrahasznosítható anyagokkal is, az utólagos elkülönítés pedig nem könnyű feladat. További nehézséget okoz, hogy a színes és áttetsző üvegek sokszor egy helyre kerülnek, a kétfajta üvegcserép azonban nem keverhető egymással az újrahasznosítás során – mutat rá a problémára Bogóné Tóth Zsuzsánna, aki hazánkban elsőként vizsgálta, hogy a borospalackok teljes életciklusuk során milyen terhet rónak a környezetre.
   Ahogy a szakember mondta, az üveg inert (környezetet nem károsító, közömbös anyag) lebomlási ideje egymillió évre tehető, lerakása pedig jelentős földterületeket foglal el. Mivel az Eurostat adatai alapján 2016-ban a csomagolásból származó hulladék 19 százalékát az üveghulladék tette ki Európában, ezek gyűjtését és újrahasznosítását nem lehet figyelmen kívül hagyni – hangsúlyozza a kutató, aki átfogó vizsgálatai során egy, évi 10 millió palackot termelő, magyar borászat adataira alapozva végezte el egyedülálló, a mai mérnöki gondolkodás főáramába illeszkedő számításait.
   Az általa alkalmazott életciklus-értékelés egy olyan korszerű módszer, amely jelen esetben a borospalackok teljes életútja során számszerűsíti azok környezetre gyakorolt hatásait. Az eredmények szerint az üvegek típusa, cullet-tartalma (azaz reciklált, újrahasznosított üvegtartalma), töltési száma és visszagyűjtési aránya, valamint a gyártás régiója és a gyártási technológia korszerűsége egyaránt befolyásolja a várható környezetterhelés mértékét. Kiderült, hogy a nagyobb hányadban újrahasznosított üvegből készült borospalackok jóval kisebb környezetterhelést okoznak, a terhelést pedig már az is jelentősen csökkenti, ha a visszagyűjtési arányt csupán 10 százalékkal növeljük.
   Igy az egyutas, azaz egyszer használt borospalackokhoz képest egyes hatáskategóriákban akár 80 százalékkal is csökkenthető a környezetterhelés. Szintén kedvezően befolyásolja a környezetterhelés mértékét, ha az újrahasználat során növeljük az újratöltések számát. Ezek a megállapítások ráadásul teljes mértékben egybevágnak az Európai Unió hulladékgazdálkodási politikájával, melynek elsődleges célja a keletkező hulladék mennyiségének csökkentése – olvasható a National Geographic interjújában.