Ma tettük közzé a Semmelweis Egyetem rektorának véleményét arról, hogy hogyan is kellene újragondolnunk a járvány kitörése óta elvárt viselkedést, a „maradj otthont”. Nos, az elmúlt szinte nyárias hétvégén tömegesen gondolták újra mindezt a Velencei-tónál pihenő emberek.

   Az egyetem rektora, Dr. Mekely Béla azt javasolta, hogy most már hagyjuk el otthonunkat, de okosan. Nos, ebből vajmi kevés valósult meg a tópart településein, ahol békebeli nyári hangulat uralkodott.

   Valamiért mintha az emberek a kormányfő szavait, miszerint május 3-án tetőzött a járvány, úgy értelmeznék, hogy most már olyannyira ura az egészség- és járványügy a helyzetnek, hogy okafogyottá vált a védekezés, óvatossá. S bár jelen sorok írója szombat délelőtt az egyik nagy szupermarketben az időseknek fenntartott bevásárlási sávban még nem találkogzott arcmaszk nélkül emberrel – a viselésével azért akadtak gondok, többen az orrukat szabadon hagyták, ahogy az egymástól javasolt távolságot is sokan szűkítették le – mindez már nem volt elmondható más nyilvános helyeken.
   Az agárdi lámpás kereszteződésnél lévő fagylaltozó előtt várakozók sorában mindössze három diáklány kinézetű ifjú viselt maszkot, mindenki más, köztük szemre idősek is a véletlenre bízták magukat. Még rosszabb volt a helyzet a gárdonyi lámpás kereszteződésnél lévő gyrosos és fagylaltozó előtt, ahol nem csak a sorban lévőkön nem láttunk védőfelszerelést, de még az ülve falatozók sem tartottak semmiféle távolságot és hasonló tapasztalatokat szerezhettünk egy sportolásra kijelölt helyen is. 
   Velencéig autózva azt láttuk, hogy jó, ha az emberek 10 százaléka viselt szájmaszkot, bár ez a szám is erősen túlzó lehet. Ha tapasztalataink alapján általánosítunk kimondhatjuk vagy mérhetetlenül felelőtlenek az emberek, vagy véget ért a járvány a Velencei-tónál.
   Jó lenne hinni az utóbbiban.