Legalább két generáció nőtt fel úgy a Velencei-tó mellett, hogy amikor szüleivel, vagy később ő a gyerekeivel kisétált az agárdi hajókikötő mólójára, a Nadap nevű hajó, vagy ott pihent várva a következő utasokat, vagy indult, esetleg érkezett megszokott útjáról. A Nadap, az egykori dunai szárnyashajó úgy hozzátartozik a tóhoz, mint a víz meg a nád.

   Fecskeként kezdte pályafutását a Dunán, majd szárnyait levetve Nadap néven folytatta útját a Velencei-tó kirándulóinak nagy örömére – írta a Fejér Megyei Hírlap online újságja, a Feol.hu annak okán, hogy az ötvenöt éves vízi járművet évtizedenként egyszer kiemelik ki, hogy felújítsák. Azóta ez már meg is történt, így hát nincs akadálya a hajókázásoknak.

   Az ötvenes években, amikor az aktív kikapcsolódást keresők felfedezték maguknak a Velencei-tavat, megszületett az igény a sétahajózásra is. Ezért jött létre 1951-ben a hajózási vállalat. Ez után Vass Gyula vállalkozó 3 évre bérbe vette a községi hajózási jogot, aki két kirándulóhajóval kezdte meg a hajózást a tavon. Őt követte 1954-ben egy bizonyos Kádár Gyula és Bertalan Lóránt, akik átvették a hajózás jogát a Velencei-tavon – mondta el a Feol.hu-nak Simon György, a Velencei-tavi Fejlesztési Nonprofit Kft. vezetője.
   A hatvanas évek közepén az akkor még szárnyashajó Fecske a Dunán úszott. Kísérleti fázisban működött, de a kísérletek során hamar kiderült, hogy hasonló fejlesztéseket két orosz gyártmányú Rakéta szárnyashajón már végeznek a MAHART-nál a Fecskével párhuzamosan, amelyeket a Szovjetunió a fejlett repülőgép és hadiipar kutatásainak felhasználásával készített nagy sorozatban. Így inkább befejezték a próbákat és nem költöttek többet a fejlesztésre. Szárnyait leszerelték és új motort kapott. Így került Nadap néven a Szakszervezetek Országos Tanácsához (SZOT), amely a Velencei-tóra hozta a közel 25 méter hosszú, 4 méter széles, 100 személyes utasbefogadó képességű hajót – derül ki a Feol.hu írásából.