Kiben hisz az, aki nem ismer el semmilyen istent?

   Az ateizmus sok olyan vallás, és elképzelés összessége, amelynek egyetlen közös pontja van: abban hisz, hogy nincsenek istenek, és nem létezik az egy Isten sem.
   A gyakorlati ateista például nem feltétlenül tagadja meg az istenek létezését, sokkal inkább azt állítja, hogy ha létezik is ilyen felsőbbrendű erő, nem szól bele az emberek hétköznapjaiban.
   Az elméleti ateisták egy specifikusabb rétege a gyenge ateisták, negatív, vagy szkeptikus ateisták. Ők úgy vélik, hogy Isten létezése nem bizonyítható, így nem szükséges elfogadni sem. Általában nem tagadják, hogy létezik egy felsőbb hatalom, még ha ők nem is hisznek benne.
   Ezekkel szemben az erős ateisták, akiket neveznek pozitív ateistáknak is, teljes istentagadók, akik nem fogadják el Isten, vagy az istenek létezését, és gondolataikat a tudománnyal próbálják magyarázni. Nem merül ki ennyivel azonban az ateista vallások száma, ezek csupán több válfajának nagy ívekben leírt lényege.
   A keresztény emberek számára fontos, hogy ne szegjék meg a tízparancsolatot, alapvető erkölcsi szabályrendszerük pedig megtalálható a Bibliában. Nincs ez másként az ateisták között sem: attól még, hogy elszakadnak az Istenbe vetett hittől, nem fordulnak el az erkölcstől. Ugyanúgy éreznek lelkifurdalást, csupán ők nem azért, mert megszegték vallásuk alapelveit, hanem, mert vétettek a társadalom törvényei ellen, amelyeket nagyon mélyen tisztelnek.
   Látásmódjukat is jól tükrözi, hogy sok „csodában” nem Isten kezét látják, hanem azt, milyen sokat nem tud még az emberiség a biológiáról, természeti törvényekről.
Minél mélyebben hisz az ateizmusban a vallás egy követője, annál valószínűbb, hogy komoly érdeklődéssel fordul nem csak az embereket felépítő legkisebb egységek, hanem az egész univerzum felé, amelyet látva nem Isten alkotói ereje jut eszébe, hanem a sok felfedezés, ami még előttünk áll, hogy megértsük a folyamatot, ami során mi is létrejöttünk.