A kólához, a 20. századi nyugati életérzés jellemző italához számtalan hiedelem, vélt, vagy valós tudományos megállapítás kötődik. Tömegek imádják, de vannak, akik életükben csak kétszer isszák, először és utoljára, megint mások egészen egyszerűen gyógyhatásúnak és gyógyszernek tartják.

   Egyes városi legendák hányós, hasmenéses betegség utáni folyadékpótlásként és fejfájás enyhítésére is ajánlják a kólát. De vajon mi lehet ennek a hiedelemnek az alapja, valóban jót tehet ilyen esetekben a kóla? Mindennek a Drportal.hu járt utána.

   A kóla eredetéhez kell visszanyúlni ahhoz, hogy megértsük, honnan eredhet ez a hiedelem. A Coca-Cola John Pemberton amerikai gyógyszerész találmánya, aki 1884-ben először egy kokainos borral próbálkozott, majd az egy évvel később bevezetett alkoholtilalom hatására 1886-ban állt elő jóízű, alkoholmentes szénsavas frissítő italával. Pemberton maga gyógyitalként árulta a készítményét, idegesség, fejfájás, emésztési zavarok ellen, sőt, szerelmi serkentő hatást is tulajdonított neki. Érdekesség, hogy a Coca-Cola egyik konkurense, a szintén több mint százéves múltra visszatekintő, Amerikában népszerű Dr. Pepper üdítő fogyasztásának ugyancsak jótékony hatást tulajdonítottak, egy régi reklámja egyenesen a hosszú élet titkaként ajánlotta. Természetesen ezt a gyógyhatást sem sikerült alátámasztani, de a gyümölcsízű üdítő népszerűsége azért töretlen.
   A kóla eredeti receptje elvileg szupertitkos, de azért a legfontosabb összetevői (a koffein- és kokaintartalmú kokalevél kivonat, kóladiószirup és citromsav) ismertek. A mai kólaváltozatok (köztük a legnagyobb, a szintén gyógyszerész, Caleb Bradham által összeállított Pepsi-Cola) kóladió-kivonatot már nem tartalmaznak, a kokalevelet pedig a kokain kivonása után használják fel, így a kokain már az eredeti, nagyon csekély mennyiségben sincs az összetevők között. A jellegzetes ízt glükóz-, fruktóz-, kukoricaszirup, citromsav és citrusolajok, karamell, fahéj, vanília és egyéb természetes ízesítők adják, a frissítő hatást pedig a szénsav és a hozzáadott koffein nyújtja.
   A kóla gyógyhatását semmi sem igazolja, viszont érdemes végig gondolni, hogy mi az, amit valóban tapasztalhatunk a hatására. A klasszikus változat markáns összetevője a cukor, egy deci kólában több mint 11 gramm cukor van. Ez a mennyiség tartós, rendszeres fogyasztás mellett elegendő ahhoz, hogy extra kalória-bevitelként hozzájáruljon az elhízáshoz, a fogak romlásához, a cukorbetegség kialakulásához is. A szénsav puffadást, hasi görcsöket okozhat, a kóla koffeintartalmát pedig tanácsos figyelembe venni a napi koffeinbevitelnél, hiszen a szokásos kávé, csoki, esetleg energiaital mellett ez is ártalmas, a vérnyomást növelő, dehidratáló hatású mennyiséget tehet ki. A kóla foszforsavat is tartalmaz, ami rontja a szervezetbe jutó kalcium hasznosulását, így árthat a csontrendszernek.
   Azok, akik kedvező egészségi hatást tulajdonítanak a kólának, hagyományosan leginkább hányással, hasmenéssel járó betegség esetén ajánlják, mondván, hogy pótolja a folyadékveszteséget, energiát adó tápanyagot biztosít. Azonban a kólával történő folyadékpótlás nem a legszerencsésebb. Koffeintartalma miatt ugyanis egyben vízhajtó hatású is, a cukorral biztosított tápanyag pedig megterhelheti a betegség miatt amúgy is igénybe vett szervezet anyagcseréjét, hirtelen megemelheti a vércukorszintet, a szénsav pedig izgathatja a gyomrot, ugyanakkor az elvesztett ásványi sókat, káliumot, nátriumot nem megfelelően pótolja. Hányás, hasmenés utáni folyadék- és ionpótlásra legjobbak az erre a célra készített rehidratáló italok vagy az egyszerű ásványvíz, esetleg tea csipetnyi sóval – derül ki a Drportal.hu írásából.