Aligha találunk olyan amerikai filmet, amelyben ne esnék szó a mályvacukorról (angolul marshmallow), vagy más néven pillecukorról, amely nélkül egy jobb családi összejövetel, vagy buli el sem képzelhető. De vajon miben rejlik az amerikaiak számára a mályvacukor varázsa?

   A mályvacukor mára teljesen eggyé vált a nagy amerikai álommal, pedig hajdanán még az egyiptomiak torokproblémáit volt hivatva orvosolni. Az egyiptomiak ugyanis rájöttek, hogy a mocsári területen növő fehér mályva (más néven orvosi ziliz) gyökerében lévő anyag enyhíti a torokgyulladás tüneteit – írta a Mindmegette.hu.

   Az egyiptomiak a fehér mályva gyökeret péppé törték, cukorral elkeverték, majd összefőzték és a végeredményt átszűrték. Az így kapott édes szirupot hagyták kihűlni. A megkötött szirupot darabolták és azt szopogatták el, ha szükségét érezték.
   A cukorral, mézzel kandírozott gyümölcsök az ókorban igazi slágernek számítottak. A kevés konzerválási lehetőséggel megáldott népek számára a kandírozás igazi megváltást jelentett. A későbbiekben, például a középkorban a cukorral, mézzel való édesítés sokszor inkább az ételek valódi ízének elfedésére szolgált, mintsem azok tartósítására.
   A mályva ókori sikerét a görögök és az őket rendre utánzó rómaiak is garantálták. A mályva gyógynövényként mindkét kultúrában kiemelt szerepet kapott, s emellett gasztronómiai szerepe sem volt elhanyagolható. A gyökérből különféle fogásokat készítettek, virágát és leveleit salátákhoz keverték. A görög orvos Dioscorides a mályvakivonattal sebeket és gyulladásokat kezelt.
   A középkorban Platina a De Honesta Voluptuate et Valetudine című szakácskönyvében egy teljes szakaszt szentel a mályvának, ahol felvázolja annak botanikai történetét és kifejti gyógyító tulajdonságait. Ahogy az ókorban, úgy a reneszánsz idején is a mályva hathatós gyógyszere volt a különféle gyulladásoknak, adták fogfájásra, köhögésre, bőrproblémák kezelésére, alkalmazták emésztési gondok megoldására, de leginkább a torokgyulladást kezelték vele. A kolostorok kertjeiben sokfelé nőtt a mályva, s a szerzetesek által ebből előállított szirupokkal már bárki kezelhette bajait.
   Az általunk ismert, megfogható, csomagolható, darabolható mályvacukor, pillecukor vagy habcukor létrejötte azonban sokáig váratott magára. A XIX. századi Franciaországban kezdték el keresztezni a cukor gyógyító hatását az gasztronómiai élvezettel, s a franciák állították elő a mályvacukros bonbont. A bonbon alapjául szolgáló levet tojásfehérjével, kukorica sziruppal és cukorral felverték, így jutottak egy viszonylag szilárd, kissé habos masszához. A későbbiekben a tojás szerepét átvette a zselatin, a mályvacukor pedig megkapta a ma is oly jellemző rugalmas textúráját. Ekkor vált gyógycukorkából édességgé.
   A mályvacukor népszerűsége a 1920-as években nőtt meg igazán. Ekkortájt már tömegesen gyártották és különféle receptúrák is napvilágot láttak, amelyekben nem csak a mályvacukor készítését írták le, hanem a cukor, mint alapanyag is megjelent bennük. Így lett a mályvacukor sütemények tölteléke és tortabevonó.
   Az amerikai áttörést a már gyári keretek között előállított cukor, a marshmallow 1948-ban, Alex Doumak által megoldott extrudálása jelentette. Ennek a technológiának köszönhető a mára már igen jól ismertté vált hengeres forma is. A pillecukrot igazán amerikaivá azonban a tábortűz fölött pirított példányok tették. Az első tábortűz feletti mályvacukor sütésre nem tudni mikor került sor, annyi bizonyos, hogy a mályvacukrot előállító cégek egy idő után felhasználási javaslatként a zacskón is feltüntették a tűz felett való pirítást, és 1927-ben a cserkészlányoknak kiadott kézikönyvben is szerepel már a pirított mályvacukor, egyéb más mályvacukros recept mellett.
   Manapság a mályvacukornak már csupán a nevében szerepel a mályva. Leggyakrabban mályva hozzáadása nélkül, cukorból és kukoricaszirupból állítják elő, különféle zselírozó anyagok használatával.
   A mályvacukrot leggyakrabban magában, nyersen vagy pirítva fogyasztják. Az apróbb cukrokat gyakran teszik forró csokoládéba, kakaóba, illetve a nagyobb, pálcára tűzött példányokat olvasztott csokoládéba mártva kínálják. A hálaadási vacsorán is megjelenik a mályvacukor, ahol az édesburgonyához szokás apróbb mályvacukrokat keverni – írta meg a csemege történetét a Mindmegette.hu.