A legtöbben nem is gondolnak arra, hogy Magyarország fővárosa mióta olyan, amilyen. Pontosabban mikortól lett ilyen nagy város Budapest, pedig nem is oly régen történt, hogy a főváros elnyerte mai területét.

   A mai Budapest 1873. november 17-én jött létre a Duna bal partján fekvő Pest, valamint a jobb partján elterülő Buda és Óbuda városának egyesítésével. 1950. január 1-jén pedig 7, addig önálló várost és 16 nagyközséget csatoltak a városhoz.

   Újév napján lesz hetven éve annak, hogy létrejött Nagy-Budapest. Budapest Főváros Levéltárának hétfői közleménye szerint az intézményben őrzik Preisich Gábor építész Nagy-Budapest határai című előterjesztését. A becsatolandó településekre és a főváros új határának megállapítására vonatkozólag ezt a javaslatot fogadták el 1949. április 5-én, annyi különbséggel, hogy Preisich Békásmegyerből csak Csillaghegyet kívánta becsatolni.
   A környező településeket az Országgyűlés 1949. december 20-án megszavazott 1949. évi 26. törvénye alapján csatolták Budapesthez. Ekkor lett Budapest része Budafok, Csepel, Kispest, Pesterzsébet, Újpest, Békásmegyer, Cinkota, Soroksár, Rákoscsaba, Rákoskeresztúr vagy Rákospalota. A főváros területe ezzel több mint kétszeresére, 207-ről 525 négyzetkilométerre nőtt, míg Kis-Budapest 1 millió 058 ezres népességét pedig 531 ezerrel lakossal gyarapította a második városegyesítés.
   A levéltár közleményében felidézték, hogy a javaslat elkészítésénél több szempontot vettek figyelembe. Olyan településeket csatoltak Budapesthez, amelyeknél a lakosság összetétele, foglalkoztatottsági aránya, várható népesedése nagyjából azonos volt. Fontos szempont volt, hogy Nagy-Budapesten önálló jellegű, saját kulturális élettel rendelkező sejtek, városegységek alakuljanak ki. A korabeli elképzelések a sűrűn beépített belvárost a Városliget, a lóversenytér, a Kerepesi temető, a Népliget által alkotott zöld gyűrűvel választották volna el a kertvárosias külső kerületektől, és nem engedték volna nagy lakótelepek telepítését a városhatár közelébe – áll a közleményben.