Óriási tömeg, megszámlálhatatlan program, rengeteg látványosság a harmadik agárdi gasztrofesztiválon.

   A nagyszerű eseményen a szájízt legfeljebb az olykor igencsak elképesztő árak, vagy a nem helyi vendéglátósok portékáinak gyenge minősége tette keserűvé.

   De erről már aligha a szervezők tehettek. Ami a rendezvény egészét illet, csak a legjobbakat lehet leírni a szervezettségéről, kulturális-, művészeti-, sport- és leginkább szórakoztató programkínálatáról. Az már más kérdés, hogy a III. Velencei-tavi Hal-, Vad-, Bor- és Pálinkafesztivál – az esemény már megérdemelne egy könnyen megjegyezhető, kimondható és leírható nevet – kinőtte jelenlegi, központi helyszínét.
   Az fesztivál három napján a vendéglátósok is megtalálhatták számításukat. Sajnos néhányan közülük szinte egész éves bevételi tervüket akarták e jeles rendezvény keretein belül teljesíteni az első látásra pompásnak, ínycsiklandónak, kívánatosnak tűnő portékáikkal. A tízezer forintos – kavargó pornak, tüsszentésnek kitett, takaratlanul tárolt – kandírozott gyümölcsök, a hasonló árú, vagy még drágább pálinkák, a hat-nyolcezer forintos édességek, a hűtés nélkül tartott friss sajtok, húsok, a vonzónak tűnő, de sületlen, gyenge minőségű alapanyagokkal készült, töltött lepények nem tettek túl jót a nagyszerű fesztiválnak. Az is kár, hogy a nagyközönség hal- és vadétellel nemigen találkozhatott.
   Aki ezeken a kellemetlenségeken túl tudta tenni magát, igazán jól szórakozhatott. Nem csak a város és tókörnyék lakosai, nyaralói vettek részt az eseményen, hallható volt német, vagy angol szó, és sokszor lehetett találkozni hazánk távolabbi tájairól érkezett honfitársainkkal is.
   A velencei-tavi gasztrofesztivál végérvényesen létjogosultságot nyert, nagykorúvá vált. Leginkább a konyhaművészeti oldalát kellene erősíteni az eseménynek, megkövetelni az átutazó vendéglátósoktól a minőséget.
   Mindemellett csak dicséret illetheti a szervezőket, közreműködőket és bíztatás: csak így tovább!