Egy kutatás eredménye szerint a középkori szerzetesek hosszabb ideig éltek, mint a zárdák nővérei és ezt a kutatók annak tulajdonították, hogy a szerzetesek szőlészettel és borászattal is foglalkoztak, és ennek során naponta akár három-négy liter bort is megittak. Igaz – tették hozzá – az akkori borok jóval gyengébbek voltak, mint a maiak.

   A hagyományos borkészítési eljárás feltételezi, hogy olyan módszereket alkalmaznak, amelyek akár sok száz évre is visszanyúlnak, illetve természetközeliek, hiszen akkoriban még nem állt rendelkezésre a mai modern technika. Ezzel szemben a modern boroknál már bevetik az összes létező fejlesztést – írta a Borászportál.hu oldalon.

   Ezért a hagyományos és modern bor kifejezések ma már inkább stílust jelölnek meg. A modern jelzőt használjuk a lágyabb, érett szőlőből készült, intenzíven gyümölcsös, nulla vagy enyhe hordós érlelést kapott borokra, míg a hagyományos jelzőt a kevésbé zamatos, robusztusabb, erőteljesebb hordójegyeket mutató, érlelhetőbbekre értjük.
   A modern és hagyományos elnevezés ma inkább a borstílusra vonatkozik, vagyis például az ökológiai, vagy vegyszermentes művelés, spontán erjesztés, gépi szedés, robotizális kifejezések és a modern borok közé egyáltalán nem tehetünk egyenlőségjelet.
   A hagyományos borstílus sok esetben virágnyelven azt jelenti: régi, rosszul karbantartott hordó, túlterhelt szőlő. Más esetekben is sokszor inkább szitokszóként használják, pedig nem kellene különösen most, amikor elindult egy irányzat, amelynek nyomán mind többen nyúlnak vissza a hagyományos, vagy már-már elfeledett eljárásokhoz. Legjobb példa napjainkban erre a grúz borok soha nem látott népszerűsége – írta a Borászportál.hu.