A világűr méretét emberi léptékkel és mércével felfogni is alig lehet. Ha csak arra gondolunk, hogy a mi galaxisunkban, a Tejútrendszerben a fény majd’ 98 ezer évig száguld, hogy átérjen az egyik végéből a másikba, vagy, hogy becslések szerint 100-400 milliárd (!) csillag található benne, akkor már könnyen eltévedhetünk az egész univerzum értelmezésében.

   Hogy tovább nehezítse a nagy végtelen megértését, a közelmúltban japán kutatók harminckilenc, korábban láthatatlan, hatalmas ősi galaxist fedeztek fel. Ez az első eset, hogy ennyi galaxist fedeznek fel egyszerre.

   Vang Tao, a Tokiói Egyetem kutatója, az Atomenergia-bizottság és a Japán Nemzeti Csillagvizsgáló munkatársa elmondta, hogy ez az első alkalom, hogy nagy tömegű galaxisok létét ilyen nagy számban sikerült megerősíteni a 13,7 milliárd éves univerzum első 2 milliárd évéből. Ezek a galaxisok korábban láthatatlanok voltak számunkra. A felfedezésről a Nature tudományos lapban szerdán megjelent tanulmány szerzője.
   A tudós még hozzátette, hogy ez a felfedezés szembemegy a jelenlegi modellekkel, amelyek a kozmikus evolúció ezen szakaszára vonatkoznak, és segít megérteni bizonyos részleteket, amelyek eddig hiányoztak.
   A szuper-nagy tömegű fekete lyukakkal és fekete anyaggal összeköttetésben lévő galaxisoknak az ilyen mértékű elterjedtsége ellentmond az univerzum jelenlegi modelljének – írta a CNN.com. Korukból és távolságukból adódóan ezek a hatalmas tömegű galaxisok rejtve voltak, mivel fényük gyenge és elnyújtott. Ilyen távolságból ugyanis a fény infravörössé válik, ráadásul az univerzum is tágul, ami miatt nő a távolság.
   Kohno Kotaro, a Tokiói Egyetem tudósa elmondta, hogy ezeknek a galaxisoknak a fénye nagyon halvány és nagy hullámhosszú, láthatatlan a szem számára és nem érzékelhető a Hubble által sem. Ezért az Atacamai Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózatot (ALMA) használták, amely ideális az ilyen jellegű objektumok megfigyelésére. A galaxisok tanulmányozása több információt szolgáltat a szupernagy tömegű fekete lyukakról is.
   Minél nagyobb tömegű egy galaxis, annál nagyobb tömegű a szívében lévő szuper-nagy tömegű fekete lyuk. Tehát a galaxisok fejlődésének tanulmányozása révén többet megtudhatunk a szupernagy tömegű fekete lyukakról – mondta Kohno.