Valljuk meg a többségünknek messzemenően elege van a telefonunkon, számítógépünkön, elektronikus kütyüinken, ilyen-olyan hivatali, vagy szolgáltatói oldalakon alkalmazni kötelező jelszavakból, PIN-kódokból. Emiatt aztán sokan gondolják úgy, hogy a lehető legegyszerűbbeket használják, hogy el ne felejtsék azokat.

   A telefonunk védelme érdekében minimális alapkövetelmény lenne a lezárása, ugyanakkor sokan ezzel sem élnek. Ahogy a jelszavaknál is igen sok felhasználó meglehetősen primitív, könnyen feltörhető kódsort ad meg, úgy a PIN-kódnál (Personal Identification Number) is hasonló a helyzet, nem ártana tehát végiggondolnunk, hogy milyent választunk – derül ki az Antivirus.blog.hu összeállításából.

   Az információbiztonsággal foglalkozó SANS legújabb kutatása szerint a húsz leggyakoribb PIN kóddal az összes telefon 26%-át lehetett feltörni. Ugyanakkor egyértelmű, hogy a négy azonos szám nem nevezhető rafináltnak, de még PIN-kódnak sem. Ha egy idegen kódot próbálgatunk, biztos hogy a 0000 és a 9999 kombinációval érdemes kezdeni, sok esetben ez is sikerrel kecsegtethet.
   Könnyen belátható, hogy a 4321, vagy 1234 számsor sem alkalmas arra, hogy kívül tartsa a privát szféránktól az illetékteleneket, emellett azt is érdemes megjegyezni, hogy az egyénhez kapcsolódó dátumok sem igazán alkalmasak adatvédelemre, hiszen ilyen információk már egy szimpla netes kereséssel is rendelkezésre állnak bárkiről.
   A PIN kódot már 2007., az első iPhone megjelenése óta használjuk a telefonjainkon, ám azóta már sok modell tartalmaz ujjlenyomat olvasót, rajzolható mintát, illetve arcfelismerőt is. Ha ezek mellett, helyett PIN-kódot választunk, érdemes valamilyen valóban egyedi, ismétlődésmentes, hozzánk semmilyen módon nem köthető, véletlenszerű számot alkalmazni és azt alaposan megjegyezni – olvasható a Antivirus.blog.hu írásábani.
   Hasonló a helyzet a bankkártyák PIN-kódjaival is. Talán érdekes lehet, hogy miért is lettek négy karakter hosszúak ezek a biztonsági kódok. A történet 1967-be vezet vissza bennünket, amikoris a skót származású feltaláló, John Shepherd-Barron eredetileg hat számjegyet szeretett volna PIN-kódként alkalmazni, de felesége, Caroline úgy vélte, a négy számjegy az, amennyit még meg tud jegyezni. Ez lett tehát a befutó, és ez használatos a bankkártyák esetében mind a mai napig .