Amit ma többnyire kenyérként eszünk, jószerével köszönőviszonyban sincs az egy évszázaddal ezelőtti kenyerekkel. Napjaink kenyerei tele vannak a készítést, eltarthatóságat segítő, ízhatást fokozó adalékanyagokkal, miközben a legtöbből hiányzik a kenyér lelke, a kovász.

   A kenyér egyszerű dolog, mondhatnánk, hiszen csak liszt, só meg víz kell hozzá. Ezt az állítást az ipari sütödék előszeretettel cáfolják meg azzal, hogy vegyi anyagok és adalékok garmadájával teszik tele a tésztát – írta a Magyarkonyhaonline.hu.
   

   Az otthon sütőknek sem könnyű az élete annak ellenére, hogy kevés összetevő kell a kenyérhez. A hő, az alapanyag, vagy épp a páratartalom nagyon fontos ugyanakkor a jó kenyérhez élő, friss és erős kovász is kell. Ez az a pont, ahol nagyon sokan feladják, mert a háziállatként gondozandó, rendszert igénylő élő anyag eltántoríthat a kísérletezéstől.
   Az azonban, hogy fórumok, netes csoportok és személyes találkák szerveződek az igazi kovászos csodák köré, világosan mutatja, hogy bőven élnek közöttünk olyanok, akiknek fontos a mindennapi kenyér minősége. Mivel az utóbbi évtizedek az adalékos profitmaximalizálásról szólnak, a kenyérsütés tudása erősen megkopott. A dédnagymamák már nem adhatták át a tapasztalataikat és az iskolákban nem oktatták a szakma ősrégit felidéző oldalát. Aki ma idehaza kovászos kenyeret süt, az vagy külföldön tanulta, vagy önszerveződő társaságok egymásnak átadott információit használja – derül ki a Magyarkonyhaonline.hu című portál írásából.
   Mára a kovász fogalma annyira kiveszett a közbeszédből, hogy ideidézzük a Wikipádia szócikkét arról, hogy mi is az. Nos a kovász előtészta, amely liszt és víz felhasználásával, természetes élesztőgombák és tejsav-, ecetsavbaktériumok felszaporításával készül.