A szexualitás és szerelem napjainkban a fejlett nyugati világban meglehetősen nagy szabadságot, időnként szabadosságot élvez, a prüdéria sokkal kevésbé jellemzi a mai ifjakat, mint volt ez egykor. De nem mindig, volt ugyanis olyan szabadosság is a történelem folyamán, amelyet még ma is fejcsóválva fogadunk.

   A 16. századra Európa legtöbb országában az udvarokban és a főúri körökben szinte hivatalos tevékenységgé, státuszszimbólummá vált a szeretők tartása. Bár az udvari szeretők többsége előkelő, gyakran arisztokrata származású volt, azért a királyok többsége nem fogta vissza magát, ha egy-egy polgári származású asszony tetszett meg nekik – írta a Törimásképp.blog.hu.

   Számos királyi udvarban az udvarhölgyek az uralkodó nem hivatalos háremének tagjai voltak. Az udvarhölgyi rang adományozása általában arról szólt, hogy az illető méltónak találtatott arra, hogy olykor-olykor befeküdjön a király ágyába. I. Ferencről köztudott volt, hogy hol az egyik, hol a másik udvarhölgyet tisztelte meg éjszakai látogatásával. A nők hálószobáinak kulcsai Ferenc kezében voltak.
   Ez azt is jelentette, hogy az udvarhölgyek férjeinek meg kell osztozniuk a királlyal a feleségükön, de az illető hölgyre nézve soha nem jelentett rosszat, ha a király ágyasává vált. A kor erkölcse így szólt: „csak aki a kis embereknek engedi át magát, az a szajha, nem pedig, aki királyokkal és nemes urakkal gyakorolja a szerelemet.” Nem egyszer előfordult, hogy a király kizavarta a férjet az ágyból, és befeküdt a helyére. A legtöbb férj igen megértő volt az uralkodói vágyakat illetően, és jó képet vágott a dologhoz. Ha nem így tett, ebből számtalan kára származott.
   Az egyszerűbb emberek is természetesnek tartották a házasságon kívüli szexuális életet. A dolog szomorú része, hogy akkoriban az egész női cselédség ki volt szolgáltatva a parasztlegényeknek, szolgáknak, akik ha tehették szexre kényszerítették őket. A cselédlányok a vidék szabad prédái voltak, számos férfi ölelését voltak kénytelenek eltűrni, és állandóan várandósak voltak, viszont gyakran maguk sem tudták, hogy kitől.
   A 16. századtól a parasztok körében Európa-szerte meghonosodott a próbaéjszakák intézménye. Csaknem egész Németországban szokás volt, hogy a lányok a kérőikkel már a házasságkötés előtt ágyba bújtak, és folytatták ezt mindaddig, amíg mind a két fél meg nem győződött a másik házassági alkalmasságáról, vagy amíg a lány teherbe nem esett. A fiú általában csak ekkor kérte meg a lány kezét hivatalosan. Nem gyakran esett meg, hogy valaki faképnél hagyja a várandós szeretőjét, mert az illető legényt a falu gyorsan kiközösítette. Az viszont gyakran megesett, hogy az első vagy második próbaéjszaka után a felek másik partner után néztek. A lányt nem fenyegette az veszély, hogy rossz hírbe keveredik, kivéve, ha már többször ment át efféle próbán. A falu népe ilyenkor gyanakodni kezdett, hogy valamiféle titkolt tökéletlensége van.
   A próbaidő alatt a fiatalok természetesen nem csak a szerelemben ismerkedtek egymással, hanem a másik munkabírásáról, gazdálkodásban való jártasságáról is meggyőződtek. Az érett reneszánsz idején a próbaéjszakák intézménye elterjedtté vált a városi polgárság és a nemesség körében is.
   Bizonyára a reneszánsszal járó nagyobb szabadosság is közrejátszott abban, hogy a 16-17. századi Európa számos országában, ha nem is tömegesen, de jellemző számban fordult elő bigámia, amit a szokásjog is megtűrt. Különösen a harmincéves háború után vált ez jellemzővé, amikor egész területek néptelenedtek el, és például Németországban 1,5 millió férfira 2,5 millió nő jutott. Ilyen körülmények között egyes városokban a hatóságok nem csak megtűrték, hanem szabályosan kötelezővé tették a férfiak számára a gyerekek nemzését.
   A reneszánsz embere természetesnek tekintette, ha egy nemes vagy polgár elkészíttette a feleségének vagy a szeretőjének az aktképét és szokássá vált az is, hogy a fejedelmeket, akik vendégként érkeztek valahová, meztelen szép asszonyok fogadták a városkapuban. Számos ilyen bevonulásról tudunk: például amikor XI. Lajos francia király 1461-ben bevonult Párizsba, három meztelen szűz verseket szavalt a király tiszteletére. Amikor Merész Károly király Lille-be vonult be, a város Paris ítéletét adta elő, amelyben három meztelen szépség vetélkedett a díjért.
  A színjátékokra a város legszebb lányait kereték elő, és nem csak prostituáltakat, hanem előkelő patríciusok lányai is megtiszteltetésnek tartották, ha rájuk esett a városatyák választása – írta a Törimásképp.blog.hu