A sörkedvelők kedvenc italuknak mindenféle jó hatást tulajdonítanak és tény, hogy ez az ital egyidejűleg táplál, hűsít, szomjat olt és társaságot is teremt, persze mérsékletes fogyasztás mellett. Sőt, még birodalmat is képes volt működtetni, egyben tartani.

   Az inkákat megelőző perui birodalom sörfogyasztási és sörfőzési szokásait vizsgálta meg egy amerikai kutatócsoport – írta a National Geographic.

   Peruban, az inka birodalom idejét megelőzően i.sz. 600-1100 közt állt fenn a wari birodalom, és egy birodalom életében ez igen hosszú időnek számít. A warik után számos értékes kincslelet maradt, s néhány éve egy egykori királynőjük arcát is sikerült rekonstruálni, most azonban a korabeli sörfőzésre koncentráltak a Field Museum kutatói.
   A helyi sört ne úgy képzeljük el, mint korunk kesernyés, áttetsző italát, ez egy savanykás, fűszeres erjesztett ital volt. A chicha nevű kukoricasör a korabeli uralkodó osztály italaként szolgált, az ünnepeken a teljes társadalmi elit részt vett és több száz fő fogyasztotta a főzetet. Az italt mintegy egy méter magas, a wari istenségek és vezetők alakjára formált edényekbe töltötték, s valószínűleg az ital fogyasztásával együtt szövetségeket kötöttek, illetve erősítettek meg a birodalmi vezetőkkel az elit tagjai, és hűséget fogadtak a wari államnak. A chicha az elkészítése után nagyjából egy hétig volt fogyasztható, így azt szállítani nem igazán lehetett, aki inni akarta, vagy maga főzte, vagy ellátogatott a sörfőzdékbe.
   A kutatók kíváncsiak voltak arra is, miként állították elő ezt az italt, és egy, Cerro Baúl romvárosában nemrégiben feltárt egykor nagy méretű sörfőzde vizsgálata nyomán megpróbálták maguk is elkészíteni a korabeli nedűt. Az eredeti kerámiaedények falaira tapadt anyagmaradványok vizsgálatát ultramodern technológiával végezték el. Molekuláris szinten derítették ki, miből állt az egykori sör. Egyúttal maguknak a főzéshez és a fogyasztáshoz használt kerámiáknak az eredetét is feltárták, ezekről kiderült, hogy a közelben található agyagból készültek.
   A folyamat felidézéséhez ma élő perui chichafőzőket hívtak segítségül, mivel a folyamat bonyolult és szakértelmet, tapasztalatot kíván. A sör alapanyagai közt szerepelt a perui borsfa bogyója, ez a növény száraz időben is kiválóan terem, és akkor is biztosította a helyi sörellátást, ha az aszály miatt a kukoricatermés gyenge volt.
   A kutatók úgy vélik, hogy a sörfőzés és sörivás a helyi vezetők közti folytonos kapcsolatot biztosította, s ezzel összekötötte a nagy területen fekvő birodalom elitjét, az ital pedig gyakorlatilag összefogta a népet. A közös szokások és kulturális hagyományok igen fontosak voltak akkor is, és képesek voltak összetartani a sokszínű, többféle népből álló birodalmat – olvasható a National Geographic írásában.