Mind több elektronikus kütyüt viszünk magunkkal, olyanokat, amelyeknek áramra van szükségük. De ezek az okos szerkezetek gyorsan fogyasztják az akkumulátoraik energiáját, hamar újra kell tölteni őket, amire nem mindig van lehetőség. Persze, ha a ruhák töltenék ezeket, az lenne az igazi.

   A Matflexend nevű európai kutatási projekt berlini laborjában azon dolgoznak, hogyan lehet a mozgás energiáját a testen viselhető okoskütyük működéséhez szükséges energiává alakítani – írta az Euronews.com.

   Ahogy a hírportál riportjában olvasható, ehhez többféle nanoszövetet, úgynevezett energiagyűjtőket használtak fel, amelyek áramot termelnek például a láb mozgásából. Robert Hahn, a projekt koordinátora elmondása szerint kis erőhatásokkal és alacsony frekvenciával dolgoznak. Olyan energiabegyűjtőket kellett találniuk, amelyek ilyen kondíciókkal is alkalmasak a feladatra.
   Az energiát későbbi felhasználásra tárolni kell. A kutatócsoport ezért apró, hajlékony és tartós akkumulátorokat készített, amelyeket be lehet építeni a szövetbe. Az akkumulátor-elektródákba is be kellett építeni a nanoanyagokat, mert óriási teljesítménysűrűség-növekedést lehet így elérni, még kisméretű rendszerekben is
   Az akkumulátorok és az energiabegyűjtő egységek többek között nanorostokból és kerámia nanorészecskékből állnak össze. Rendkívül alapos minőség-ellenőrzés szükséges ahhoz, hogy a felhasznált anyagok végül biztonságosan és hatékonyan képesek legyenek energiát termelni és tárolni. Katrin Höpfner vegyész elmondása szerint a töltési periódus és az energia leadás során a lítium-ion akkumulátorokban ellentétes folyamatok zajlanak, a líthium-ionok először beiktatódnak a kristályszerkezetbe, majd kiválnak onnan. Ez csak egy adott kristályszerkezetnél működik, ezért nagyon fontos, hogy különlegesen tiszta kristályrácsot állítanak elő. A végső cél olyan mikro-elektronikus alkatrészek előállítása, amelyeket könnyedén be lehet építeni a ruhaszövetbe.
   A legfőbb kihívást az jelenti, hogy az elektronikának hajlékonynak és nyújthatónak kell lennie, ehhez pedig rugalmas, hajlékony akkumulátor kell ahhoz, hogy az egész rendszer megőrizze szövetszerű jellegét. A tudósok becslése szerint öt évbe telhet, amíg a kísérletekből piacra dobható termék lesz – olvasható az Euronews.com írásában.