Többször írtunk már a megváltozott tévézési szokásokról, az internet és hagyományos televízió közeledéséről, az internetes letöltések, tartalmak megtekintésének sokasodásáról. Aztán itt van még a késleltetett tévézés is.

   Magyarországon is terjed a késleltetett tévénézés, elmosódik a határ a televízión és az interneten nézett tartalmak között – hangoztatták a közelmúltban egy budapesti kerekasztal-beszélgetés résztvevői. De vajon mi az a késleltetett tévénézés?

   A már említett szakmai beszélgetésen Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója azt mondta, az Egyesült Államokban a tévézéssel töltött idő tizedét adja a késleltetett fogyasztás, „ez valamiféle plafon, e fölé nem nagyon megy ez az adat”. Szerinte Magyarországon ma egy százalék körüli ez a mutató. Tapasztalatok szerint az egyes műsorokat az nézi meg késleltetve, akinek nem volt erre módja élőben.
   Késleltetett, vagy időeltolásos (time-shifting) tévézés lehetősége biztosítja, hogy a tévénézők elszakadjanak a csatornák fix műsorrendjétől. A digitális videórögzítő egy új dimenziót, az időt viszi be a fogyasztói döntésekbe. Nem csupán azt tudják a nézők eldönteni, hogy mit és milyen csatornán nézzenek, hanem azt is, hogy mikor.
   Az késleltetett televízió nézés nem egészen új jelenség. Az otthoni műsorrögzítés és későbbi megnézése már az analóg videomagnók majd a digitális felvevők megjelenésével elkezdődött. Ugyanakkor napjaink új technológiája, a digitális videó rögzítő jelentősen kibővíti a néző lehetőségeit, és képes átformálni a szokásait.
   A digitális televíziózásnak és a set-top-boxoknak köszönhetően a műsorszolgáltatók és terjesztők a tévékészüléken az előfizetés részeként elérhetővé tehetik a korábban sugárzott tartalmat a nézők számára, akik később lehívhatják azt (catch-up tv), továbbá a műsorterjesztők létrehozhatnak videotárat, amiből akár tematikák szerint is válogathat a néző.