A vizes nyomtatásnak a fák biztosan örülni fognak

Korábban, a számítógépes szövegszerkesztés hajnalán, majd az adatrögzítők fejlődése során mind többen reménykedtek abban, hogy csökken a papírfelhasználás. Ezzel szemben talán még soha nem használtunk annyi papírt, mint napjainkban

   Vízsugaras nyomtatóval lepték meg a világot az északkelet-kínai Csilin Egyetem vegyészei. A hagyományos nyomtatókhoz hasonlóan az új eszköz is üres lapokkal dolgozik, de tinta helyet vízzel festi meg azokat. Egy igazán környezetbarát találmány a kínaiaké.

    A kutatócsoport vezetője, Csang Hsziao-an szerint az így kapott szövegek 22 órán belül eltűnnek, de ez nem hátrány, hiszen a kinyomtatott oldalak 40 százaléka amúgy is a szemeteskukában landol mindössze egyetlen elolvasást követően.
   Attól függően, hogy milyen hosszú életű nyomatot szeretnének, a gép használói választhatnak, hogy vízzel vagy tintával akarnak nyomtatni. A trükk a papírban rejlik: a szakember elmondta, hogy a kísérlet során teljesen közönséges, bárhol beszerezhető papírral dolgoztak, ám azt olyan láthatatlan festékanyaggal kezelték, amely a víz hatására válik láthatóvá. A festék idővel eltűnik, és magasabb hőmérséklet hatására a folyamat gyorsabban zajlik.
   Mindez azt jelenti, hogy a vízsugaras nyomtatással egyetlen papírlapot több tucatszor lehet felhasználni, ami komoly költségmegtakarítást jelenthet az irodák számára. A szakemberek szerint ugyanis a vegyi kezelés ellenére a környezetkímélő eljárás viszonylag olcsó.    Számításaik szerint az általában nyomtatáshoz használt papírtípus festékkezelése mindössze 5 százalékkal növeli a papír árát.
   Az Ecology Global Network honlapja szerint a világszerte kivágott fák 35 százalékát, vagyis mintegy 4 milliárdot a papíripar használja fel. Ezzel szemben a víz megújuló energiaforrás és semmilyen kockázatot nem jelent a környezetre nézve – mutattak rá a szakemberek a tanulmányukban.
   Csang kiemelte, az állatokon végzett toxikológiai tesztek eredményei szerint a festékkel kezelt papír nem ártalmas az egészségre. A kutatócsoport a Nature Communications című tudományos folyóiratban számolt be az eredményeiről.