Idős korban sok nyavalya érheti el az embert, betegségek, rokkantság. Az egészségeseknek pedig gyarapodik a teendőjük, figyelni kell az öregeket, nehogy kár essen testi épségükben. Hamarosan a technika is segítheti ezt a tevékenységet.

   Olyan vezeték nélküli érzékelőkből álló hálózatot terveztek az Utahi Egyetem mérnökei, amely észleli, ha egy ember elesik. A technológiát össze lehet kapcsolni egy olyan szolgáltatással, amely segítséget hív az idős emberekhez.

   A 65 éves és idősebb embereknél az esés okozza a sérülések és halálozások jelentős részét. A legtöbb esésérzékelő készülék az egyén testtartását figyeli, vagy megköveteli, hogy az alany segítséget igényelve megnyomjon egy gombot. Ezeket a készülékeket azonban állandóan viselni kell.
   Az Utahi Egyetem két szakembere, Brad Mager és Neal Patwari olyan esésérzékelő rendszert fejlesztett ki, amely rádiófrekvenciás szenzorokat alkalmaz a helyiségben, két magasságban, amelyek megfelelnek az álló és a fekvő embernek. Az érzékelők hasonlítanak az otthoni vezeték nélküli hálózatokhoz. Mivel a hálózatban lévő szenzorok egymásnak továbbítják az adatokat, a szintén a hálózatban tartózkodó álló vagy éppen eleső ember módosítja ezeknek az információknak az útvonalát.
   A kutatók azt tervezik, hogy a technológiát kereskedelmileg elérhető termékké fejlesztik. A vizsgálatot az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia támogatta. Patwario szerint egyre nő annak az elképzelésnek a támogatottsága, hogy az idős emberek otthonukban élhessenek.
   A rendszert úgy programozták, hogy észlelje, az esés ténylegesen veszélyes volt-e, vagy az egyén egyszerűen csak lefeküdt a padlóra. Egy sor kísérlet során – amikor is esés, leülés vagy lefekvés alatt mérték az időt – meg tudtak állapítani egy időküszöböt is az esés pontos észleléséhez. Ezt az információt olyan algoritmusba táplálták, amely megállapítja, az adott esemény esés volt-e vagy az említett egyéb tevékenység.