Aki már vezetett autót párás, alig ködös időben egy hátsó ködlámpával világító jármű mögött tudja, az erős fény ahelyett, hogy segítene, elvakítja a mögötte haladót, elvonja annak figyelmét a forgalomról.

   Az sem jobb, ha első ködfényszóró vakítja el a szembeautózót. Az autósok többsége úgy gondolja, ha már felszerelték autójára ezeket a drága világító eszközöket, hát használja is. De vajon mikor helyes, vagy indokolt a használatuk?
   Az indokolatlan használat egyik legismertebb módja, amikor a gépjármű vezetője sötétben, de tiszta látási viszonyok esetén a helyzetjelző használata mellett, a tompított fényszóró alternatívájaként kapcsolja be a ködfényszórót – olvasható a vezess.hu összeállításában. Sokan nem tudják, hogy a ködfényszóró fényereje nagyobb a hagyományosan alkalmazott tompított fényszórókénál.
   Különösen városban, forgalmi okból történő megálláskor, például tilos jelzésnél, vagy torlódás során tapasztalhatjuk, hogy az előttünk álló gépjármű bekapcsolt ködlámpájának fénye fájóan bántja a szemünket. Még rosszabb, ha a hátsó ködlámpa a szem síkjában helyezkedik el, hiszen annak a fénye egyenesen irritáló, míg a hátsó lökhárítóba, annak alsó részébe épített ködlámpa már kevésbé zavarja a mögöttes közlekedőket.
   A ködfényszóró és a ködlámpa használatát a KRESZ szabályozza. Ezzel kapcsolatban a hatályos 44. § 4/ pontjában az alábbiakat rögzíti: „Tompított, vagy távolsági fényszóró helyett, vagy mellett ködfényszórót, továbbá hátsó helyzetjelző ködlámpát abban az esetben szabad használni, ha a látási viszonyok ezt indokolják.”    Az autósnak tehát el kell döntenie, hogy mikor indokolt, vagy indokolatlan a ködlámpa és ködfényszóró használata, de ez nem egyszerű. Segítséget adhat a KRESZ, amely szerint az „első ködfényszóró lámpa arra szolgál, hogy köd, hóesés, felhőszakadás, vagy porfelhők esetén javítsa az úttest megvilágítását. A hátsó ködfényszóró lámpa arra szolgál, hogy sűrű köd esetén észlelhetőbben jelezze hátrafelé a jármű jelenlétét”.
   A hangsúly tehát a „sűrű” szón van!