A vasalás kevés háziasszony életében tartozik a kedvelt feladatok közé, a férfiak többsége pedig egyenesen irtózik tőle. Pedig a villanyvasaló korszakos áttörést hozott a vasalás történetében a korábbi eszközökkel szemben.

   Százharminc éve, 1882. június 6-án kapott szabadalmat az amerikai Henry Seely találmányára, a háziasszonyok életét megkönnyítő villanyvasalóra – olvasható az index.hu összeállításában.

   A vasaló sokáig nem tartozott az alapvető háztartási eszközök közé, ráadásul kezelése is sok időt és fáradságot igényelt. Az első vasaló az ókori Kínából származik: a két és félezer éves, serpenyő alakú eszközt homokkal és parázsló szénnel töltötték meg. Európában sokáig a hidegvasalás volt a jellemző, csak az 1500-as években bukkant fel a mángorlófa. A mosás után nyújtófára tekert ruhát a hosszú téglalap alakú, rövid nyéllel ellátott eszközzel görgették, hogy kisimuljon.
   A ruhák mosás utáni kisimítására a hőt csak az 1600-as évek végétől kezdték felhasználni, amikor forgalomba kerültek a fémből készült vasalók. A doboz alakú, egyik végén kúp alakban végződő, nyéllel ellátott vasalók közül a legegyszerűbbeket a tűzhelyen melegítették fel használat előtt. Akadt azonban olyan is, amelynek hátuljára nyílást vágtak, és a vasaló belsejébe felforrósított tömör fémgolyót helyeztek, amely az egész szerkezetet felmelegítette. A kibocsátott hőt a vasaló talpa mérsékelte, s a vasalást végző sem égette meg magát olyan könnyen.
   A nagy ipari forradalom után a vasaló előállítása egyre olcsóbb lett, így lassan mindennapi fogyasztási eszközzé vált. Az igazi áttörés a 19. században következett be az elektromos vasaló feltalálásával. Az új technológiával való kísérletezés egy időben zajlott Franciaországban, Amerikában és Nagy-Britanniában. A verseny még áldozatot is követelt, az egyik feltalálóval felrobbant vasalója végzett.
   A szabadalmat elsőként az amerikai Henry W. Seely nevére jegyezték be 1882. június 6-án. Seely már tartós fűtőelemet használt, amelyet először a törékeny szénrudakban talált meg, ezeket 1883-ban tömörített szénporra cserélte. Kifejlesztett egy vezeték nélküli vasalót is, amely a hőt az áramforrásra csatlakoztatott vasalótartótól vette át, így a fűtőelemet nem kellett mozgatni és a véletlenszerűen bekövetkező áramütést is elkerülte.
   Az 1930-as évek közepén már az amerikai háztartások több mint felében volt vasaló. Mr. Seely ma már rá sem ismerne találmányára, amely gyors ütemben tökéletesedett. Feltalálták a hőszabályozót, ezután már nem melegedett túl a vasaló és nem is égett szét, zsugorodott össze alatta a ruha, majd a gőzölős vasalót, az ebbe töltött víz felforrósodva gőz formájában távozik a talp nyílásain. Magyarországon az 1900-as évek első éveitől gyártanak elektromos vasalókat, az 1960-as évektől hőfokszabályozós, 1980-tól gőzölögtetős kivitelben is.
   (A teljes cikk elolvasható az index.hu oldalon.)