Egyre többen használnak Magyarországon is pénzkímélő bankkártyákat, miközben a legtöbben jószerével semmit sem tudnak ezek működéséről.

   Hiánypótló összeállítást találtunk a kiszámolo.postr.hu oldalon. Ebből kiderül, hogy két jelentősebb cég van Európában, a Visa és a Mastercard.
   A felhasználók szempontjából különbség a két cég között, hogy a Visa USD elszámolású, a Mastercard euro alapú, illetve Európán kívül a PIN-kód köteles vásárlások esetén dollár-elszámolású.
   Ha forintban vásárlunk, ennek nincs jelentősége, de ha euróban, akkor a Visa kártyánkkal költött összeget először dollárra váltják, majd utána forintra. Ugyanez igaz, ha Mastercarddal vásárlunk dolláralapon, az interneten.
   Több bank kínál olyan lehetőséget, hogyha van euró, vagy dollárszámlánk, akkor a devizás költéseinket ezekről a számlákról vonja, ha van rajtuk pénz. Így megússzuk a konverziós költséget. De vigyázat, ha Visa kártyával költünk eurót, akkor a Visa azt átváltja automatikusan dollárra, majd vissza euróra.
   Ez csak dollárral, vagy euróval működik, svájci frankkal, angol fonttal, stb nem! Ha angol fontban vásárlunk és az angol font számlánkat adjuk meg elszámolási számlának, akkor először dollárra/euróra váltják a költésünket, majd vissza angol fontra, pusztán azért, mert a két kártyatársaság ezeken az árfolyamokon számol el.
   Ami fontos még, hogy nem a vásárlás napján aktuális árfolyamot használja a bank, hanem azt a napot, amikor az igény beérkezett és ő könyvelte a tételt. A kártyát elfogadónak 30 napja van, hogy benyújtsa az igényét, így szélsőséges esetben akár egy hónappal régebbi vásárlást is a mai árfolyamon könyvel a bank. Erről nem a bank tehet, hanem a kártyát elfogadó kereskedelmi egység.
   Hogyan néz ki egy kártyás vásárlás? A vásárlás helyszínén van egy terminál, ami leolvassa a kártyánkat. Ezt egy bank üzemelteti, hívjuk mondjuk O. banknak. Ha mi az U. banknál vezetjük a számlánkat, akkor az O. bank a Mastercard központján, mint kártyakibocsátó központján keresztül megkérdezi U bankot, hogy van-e ennyi pénz a számlán. Az U bank válaszol, hogy igen, és a biztonság kedvéért zárolja is azt az összeget, nehogy elköltsük másra. Aztán vár legfeljebb 30 napot, hogy a kereskedelmi egység benyújtsa az igényét. Ez általában még aznap este, vagy másnap megjön. Ekkor a zárolás átalakul valódi lekönyvelt tétellé az akkor aktuális árfolyamon.
   Ezért a tevékenységért a terminált fenntartó bank kap átlag 2%-ot a kereskedőtől. Ebből átad 0,8%-ot az U banknak, (ha az idegen bank ugye), valamennyit a kártyakibocsátó cégeknek (Visa, Mastercard), a többi az ő haszna.
   Két fajta kártya van, a dombornyomott és az elektronikus. Papíron az a különbség közöttük, hogy a dombornyomottal akkor is tudunk vásárolni, ha a rendszer nem fér hozzá a számlaadatainkhoz. Ilyenkor a kártyakibocsátó cég vállalja a kockázatot és engedélyezi a tranzakciót. Az elektronikus kártya csak akkor működik, ha megvan a közvetlen kapcsolat a bankunkkal, aki igazolja, hogy van pénz a számlánkon.
   Az elektronikus kártyák is használhatóak internetes vásárlásra. Ehhez kell a kártya hátulján lévő három számjegyű CVV kód, az aláírás mező mellett. Ha ilyenünk van, már vásárolhatunk is.
   A biztonságos kártyahasználat érdekében érdemes rendszeresen ellenőrizni a kártya lejáratát, mert nagy gondot okozhat, ha például külföldön elnyeli az ATM a kártyát, mivel az lejárt. Szintén kellemetlen, ha túl alacsony a beállított napi limit és ezért nem lehet kifizetni például egy repülőjegyet hazafelé.
   Nagyon fontos, hogy soha ne adjuk oda a kártyánkat egyetlen helyen sem úgy, ha nem látjuk, mit csinálnak vele. Egy mágnescsíkos kártyát másodpercek alatt le lehet másolni. Ez főleg éttermeknél gond, ahol a pincér el akarja vinni a kártyánkat fizetésnél.