A jelenleg ismert legtávolabbi rádiósugárzó kvazárt abban az állapotában figyelhették meg magyar csillagászok, amikor a világegyetem még csak 900 millió éve létezett.

   A kvazárok olyan aktív galaxismagok, amelyeknek a sugárzása egy központi, akár több százmillió vagy több milliárd naptömegű fekete lyuk közvetlen közeléből érkezik.

   A J1429+5447 jelű kvazár hatalmas energiaforrása a szuper nagy tömegű fekete lyukba behulló anyag. Ennek egy része a forgástengely mentén két ellentétes irányban elhagyja a centrumot. Az erős mágneses térben kifelé spirálozó, a fényét megközelítő sebességgel haladó, elektromosan töltött részecskék bocsátják ki a rádiósugárzását. Az asztrofizika egyik nagy kérdése, hogy az ősrobbanás után ilyen rövid időn belül hogyan alakulhattak ki és „életük” kezdő szakaszában hogyan fejlődtek a szuper nagy tömegű fekete lyukak és a körülöttük levő galaxisok.
   Egy magyar vezetésű csillagászcsoport tavaly májusban és júniusban az Európai VLBI Hálózatot (EVN) használta arra, hogy a lehető legnagyobb felbontással feltérképezze a J1429+5447 rádiószerkezetét. A mérések két frekvencián (1,6 GHz és 5 GHz) folytak, hogy minél több információ álljon rendelkezésre a rádiósugárzás természetéről. A hálózat nyugat-keleti irányban Angliától Kína keleti partvidékéig, észak-déli irányban Svédországtól Sanghajig terjedt.
   A tizenegy résztvevő rádióteleszkóp között az európai kontinensen levők mellett szerepeltek távol-keleti, kínai és oroszországi antennák is. A VLBI (nagyon hosszú bázisvonalú interferometria) technikája lehetővé teszi, hogy a megfigyelt célpontról az egyes távoli rádióteleszkópokhoz külön-külön beérkező, és ott rögzített adatokat kombinálják. Így a felbontás tekintetében egy a Földével vetekedő méretű képzeletbeli rádiótávcső hozható létre.