Az internet szó ma a szabadság szinonimája, korlátlan használata természetes igény, legalábbis a világ fejlett részén.

   Sok országban cenzúrázzák az internetet, korlátozzák annak szabadságát és van, ahol a személyes leveleket is elolvassák olyan hivatalos emberek, akiknek ahhoz semmi közük.

   Az internetes információáramlás cenzúrája az ázsiai és közel-keleti országokban a legjellemzőbb. A diktatúrák, valamint a totalitárius rendszerek különféle korlátozásokat és szankciókat vezetnek be, hiszen a rezsim jövője miatt kordában kell tartani a lakosokat, ennek egyik módja pedig az, ha megszabják, milyen tartalmakat érhetnek el a folyamatosan bővülő világhálón.
   Tunéziában a helyi lakosok mindennapjait nem csupán a kulturális és vallási szabályok határozzák meg. Az ország vezetése korlátozza az internet szabad felhasználását: letiltottak chat-oldalakat, pornográf tartalommal rendelkező portálokat, ezeken felül pedig egy központi, kormány által ellenőrzött szűrőn keresztül figyelik a fel- és letöltött adatok, dokumentumok tartalmát.
   Adminisztrációs jelleggel a bloggerekről, azok IP-címéről és személyes adatairól nyilvántartást is vezetnek, hogy folyamatos kontroll alatt tarthassák őket. Ugyanakkor nem csupán honlapok ezreinek elérhetőségét tiltotta le, de a fájlcserélő kapcsolatokat lehetővé tévő peer-to-peer hálózatok és az internethasználók közötti FTP-kapcsolatok létrejöttét is megakadályozza a tunéziai kormány.
   Kínában a hatalom által megszűrt netes elérhetőségek körét Chinternetnek nevezik a helyiek, hiszen honlapok tízezreit blokkolja azok URL-jei alapján, illetve olyan keresőszavak miatt, mint például „Dalai Láma, szólásszabadság, emberi jogok és demokrácia”. A pornográf tartalmak, nemzetközi hírportálok szintén tiltólistán vannak, sőt, az állami alapítású legnagyobb médiaszolgáltató is csak az egyeztetés után megkapott engedéllyel töltheti fel a híreket a honlapjára.
   Az internetkávézók tulajdonosainak az ott internetezők fényképeit és személyes adatait tartalmazó listákat kell továbbítani a kormány felé, mely tartalmazza a weben töltött idő kezdetét és végét is, hogy ilyen formában lekövethető és büntethető legyen a szabályszegő. Abban az esetben, ha nem tetsző véleményre bukkannak a cenzorok, annak megfogalmazóját börtönbüntetésre ítélik. Emiatt jelenleg 30 újságíró és több mint 70 civil tölti a napjait a rácsok mögött.
   A világ egyik legkeményebb diktatúrája az észak-koreai. A 22 milliós lakosságnak legfeljebb 4%-a használhatja az internetet, ami lényegében a rezsim tagjait és néhány külföldi diplomatát jelent.
   A civilek nagy része még az internet létezéséről sem tud, adta hírül az Újságírók Határok Nélkül szervezet. A hatalom minden eszközzel igyekszik megakadályozni a nemzetközi hírek eljutását a lakossághoz. Az ország összesen 30 IP-címmel rendelkezik, melyek használaton kívül vannak. A nemzeti intranet révén csupán az ország három legnagyobb könyvtárát lehet elérni, ám a hozzáférés csak az engedéllyel rendelkező kiváltságosok számára biztosított. Internetkávézókat elvétve lehet csak találni, amelyek működése a legnagyobb szigor és ellenőrzés alatt zajlik, bár az átlagember számára rendkívül magas a internetezés díja.
   Az ország hivatalos oldalát is egy amerikai hoszton működtetik, a tartalomért pedig a Japánban működő hírügynökség a felelős, és természetesen csakis a rezsim által pozitívnak ítélt hírek közzétételét engedélyezik. Ám ezek az ország lakói számára szintén elérhetetlenek.