Négykilós „bunkófonnal” kezdődött

Eleinte gúny tárgya volt a táskányi mobilt cipelő „fontos” ember, de hamarosan a gúnyolódást irigység váltotta fel.

   A tízmilliós lakosság birtokában jelenleg egymillióval több mobilkészülék van. Húsz évvel ezelőtt, ez az adat még a sci-fik kategóriájába tartozott volna.

   1990. október 15-én kezdte meg a kereskedelmi mobilszolgáltatást a Westel Rádiótelefon Kft. Magyarországon. A mobiltelefónia hazai sikertörténete a Magyar Telekom elődje, a Matáv, valamint a US West tulajdonában lévő, 450 megahertzen szolgáltató mobilcég megjelenésével kezdődött. A mobiltelefon térhódítását és meghatározó szerepét a jelenleg több mint 11 millió mobil-előfizetés jelzi.
   1990 őszén az NMT (Nordic Mobile Telephony) szabványra épülő analóg mobilszolgáltatás megjelenése új korszakot jelentett a hazai távközlésben. A hiánycikknek számító telefonvonal megvásárolhatóvá, azonnal hozzáférhetővé vált. Akkoriban a vezetékes telefonokra éveket kellett várni, és a vonalak egy-egy eső alkalmával néha hetekre elnémultak.
   A hetvenes évek elején született meg az amerikai filmekben már látott autótelefon, de az Magyarországon a vezetékes telefonnál is elérhetetlenebb volt. Éppen ezért a mobiltelefon és a mobilszolgáltatás megjelenése különleges eseménynek számított, és nagy várakozás előzte meg.
   A Westel 450-es társaság három budapesti bázisállomással és egy kapcsolóközpontból álló hálózata 1990. október 15-én kezdte meg működését. Három évvel később, 1993 végére a Westel előfizetői a 3 kapcsolóközpontnak és a 400 bázisállomásnak köszönhetően már az ország egész területén telefonálhattak készülékükkel. A szolgáltatás 1990 és 2003 között a 06-60-as körzetszámon volt elérhető.
   A 20 évvel ezelőtti első mobiltelefonok 4 kilogrammos súlyukkal és táskaméretükkel, valamint a belépési díjjal együtt közel 300 ezer forintra rúgó árukkal együtt is sikert arattak. Olyan igényre adtak megfelelő választ, amely a mobiltelefonálást világszerte sikeressé tette: ez az igény a szabad kommunikáció volt. 
   Már 1990-ben egyértelművé vált, hogy a mobiltelefonálás iránti érdeklődés Magyarországon a vártnál is jóval nagyobb. 1994-től a mobiltelefonok a GSM megjelenésével kisebbek lettek, és tömegesen elterjedtek.
   Az egykor – gazdájuknak is szánva – bunkófonnak, vagy tahófonnak csúfolt készülék mára nélkülözhetetlen, mindennapi használati eszközzé vált. A vélekedés szerint, manapság aki nem elérhető, mert nincs mobiltelefonja, az nincs.