Hihetetlenül bosszantó, hogy amikor laptopozni, telefonálni, fényképezni akarunk, éppen lemerül a telep.

   Egy elektronikával átlagosan felszerelt lakásban sokféle akkumulátor található. Használatuk figyelmet és némi ismeretet igényel.

   Az utóbbi tíz évben gyártott készülékek nagyobb hányadában lítium-ion akkumulátorok teljesítenek szolgálatot. Ezek a telepek viszonylag igénytelenek, nem emlékeznek a korábbi töltési állapotra, még formázgatni sem kell őket folyamatosan. Azonban még ezt a strapabíró technológiát is el lehet rontani, ha nagyon rosszul bánunk vele.
   Számos olyan tévhiten alapuló módszer van forgalomban a modern akkumulátorokkal kapcsolatban, amik nem használnak a telepeknek, sőt rontják állagukat. A korábbi nikkel-alapú technológiára – nikkel-fémhidrid, nikkel-kadmium – még jellemző volt például a memóriaeffektus nevű kellemetlen tulajdonság. Az ilyen akkuk veszítenek maximálisan elérhető kapacitásukból, ha nem hagyják teljesen lemerülni őket, hanem újratöltik a félig lemerült egységeket.
   A gyártók és a forgalmazók a nikkel-alapú akkumulátorok formázását, azaz hosszú, legalább 12 órás töltését javasolják és hasznos tanács az is, hogy csak akkor helyezzük töltőre a kütyüinket, ha azok teljesen lemerültek.
   A mai notebookokban, telefonokban és egyéb modern hordozható berendezésekben használt lítium-ion technológiás akkumulátoroknál a memória effektus kiküszöbölése miatt a töltöttségtől teljesen függetlenül bármikor lehet rátölteni, másrészt nincs szükség hosszú órákig tartó lemerítéses karbantartásra. Sőt, ezeknek az áramforrásoknak leginkább az tesz rosszat, ha folyamatosan teljesen lemerítik őket. Ideális felhasználásnak azt tekinthetjük, ha az akkumulátort sosem hagyjuk 25 százalék alá merülni.
   A lítium-alapú akkumulátorok egyik legkomolyabb előnye, hogy a vásárlók rögtön használatba vehetik készülékeiket, nem kell fél napot várni, hogy készíthessünk pár fotót az új fényképezőgéppel, vagy átrakjuk SIM-kártyánkat a frissen beszerzett mobiltelefonba.
   A telefonok akkumulátorait ráadásul úgy tervezik, hogy nagyon nehéz legyen teljesen lemeríteni. A telepbe beépített biztonsági áramkör letiltja a fogyasztást, amikor az megközelíti a 2,3 voltos alsó határt. Ilyenkor csak a telefon kapcsol ki, a strapabíróra tervezett akkuban azonban még van annyi töltés, hogy ne károsodjanak a cellák.
   Gyakori kérdés az új notebookok tulajdonosai között, hogy ki kell-e venni a készülékből az akkumulátort, ha töltőről használják a gépet? A lemerült telepek feltöltése után az elektronika átkapcsol, és onnantól már csak a számítógépet táplálja, tehát nem károsodik a készülék.
   A meleg a lítium-alapú energiatárolók legnagyobb ellensége. Nem tesz jót nekik, ha egy nyári napon a meleg kocsiban hagyjuk a laptopot, jobban vesztenek a kapacitásukból a forróságban, és kifejezetten rosszul viselik, ha nagyon felhevül a masina. A meleg akkor sem tesz jó a lítium-alapú akkumulátoroknak, ha nincsenek használatban. A tárolásra eltett készülékek energiaforrását a hűtőben, hűvös kamrában, pincében célszerű tartani körülbelül negyven százalékra lemerítve és a nedvesség elől elzárva. A hűtést nem szabad túlzásba vinni, a fagyasztás már árt az akkunak.
   Az újabb berendezésekben már nem is lítium-ion akkumulátorokat használnak, hanem a továbbfejlesztett verziót, a lítium-polimer telepet. Ezeket a csomagoláson feltüntetett Li-poly, Li-pol vagy LiP szócskáról lehet felismerni. Az új technológia lényegesen jobban bírja a gyűrődést, és jóval olcsóbban gyártható, a kezelési szabályokban viszont nem különbözik a korábbi eljárással gyártott celláktól.