Sokszor érzi az ember, hogy teste valamely pontján komoly fájdalmai vannak, elmegy vele az orvoshoz, aki viszont semmiféle fiziológiás (élő szervezetre jellemző) elváltozást nem talál. Sok beteg ilyenkor a doktor képességeit, tudását vonja kétségbe, pedig lehet, hogy a fájdalmai mögött lelki okok húzódnak meg.

   A pszichoszomatika kifejezést először 1818-ban egy német orvos, Johann Christian August Heinroth használta. Állítása szerint a testi bajok lelki problémákra vezethetők vissza, ezért az elnevezésben a pszicho a lelki, míg a szóma a testi folyamatokra utal – írta a Femina.hu.

   A modern technika fejlődése miatt egyre inkább háttérbe szorul a mentális problémák felfedése, és a legtöbb orvos csak a testi tünetekre koncentrálva igyekszik meggyógyítani a beteget. A testi tünetek számos esetben megmagyarázhatatlanul alakulnak ki. Az ilyen betegségek esetében különösen érdemes a lelki kezelésre is figyelmet fordítani, hiszen a gyógyszerezés és a különböző beavatkozások sikertelensége után ez a legkézenfekvőbb módja az okok feltárásának. Gyakran előforduló pszichoszomatikus betegségek a magas vérnyomás, a bőrbetegségek, az asztma, a vastagbélgyulladás, a gyomorfekély vagy a reumaszerű fájdalmak bizonyos típusai.
   Lényeges azonban, hogy az orvosi kezelés nem helyettesíthető a lélek ápolásával, a kettőnek egymást segítve, összekapcsolódva kell a beteg javát szolgálnia. A szükséges orvosi beavatkozásokat a páciens semmiképp se utasítsa el, akkor se, ha a lelki ok kezelése már folyamatban van: van, hogy elkerülhetetlenek.
   Pszichoszomatikus megbetegedések bárkinél előfordulhatnak, de miután hátterükben lelki okok állnak, azoknál gyakoriak, akik elfojtják magukban az indulataikat, nem dolgozzák fel megfelelően a külső, negatív hatásokat. Mindenki másképp reagál a környezetből érkező ingerekre, és nemcsak az érzékenyebbek nem tudják megfelelően kezelni őket. Lehet, hogy valaki éppen külső megítélések miatt tartja magában a sérelmeket, hogy erősnek és rendíthetetlennek tűnjön, ezért alakulhat ki nála valamilyen pszichoszomatikus probléma.
   A feldolgozatlan érzelmek, az elfojtás és a stressz számos esetben okozhatnak testi tüneteket. A stresszreakciók folyamán termelődő stresszhormon, az adrenalin ugyanis hosszútávon károsan hat a belső szervekre, a vércukrot és a vérnyomást is befolyásolja.
A pszichoszomatikus betegségeknek keletkezési mechanizmusuktól függően több típusát lehet elkülöníteni, ezek közül a két legáltalánosabban elismert a konverziós és a funkcionális tünetegyüttes. A konverziós tünetképzés esetén egy lelki probléma feloldására a beteg szimbolikus testi tüneteket produkál, ilyen lehet a hányás, ami azt jelképezheti, hogy van a környezetében valami, amit egyszerűen képtelen elfogadni, de akár a látás romlása vagy süketség is kialakulhat, ami szimbóluma lehet annak, hogy az egyén nem akar szembesülni valamivel. Előfordulhatnak még drasztikusabb tünetek, akár bénulás is, amelyek, ha más okkal nem magyarázhatók, szervi eltérés híján, a lelki konfliktusok feloldásával orvosolhatók.
A funkcionális szindrómák olyan tünetegyütteseket takarnak, amelyek egymástól teljesen függetlenek, hiába a rengeteg kivizsgálás, szervi ok nem mutatható ki, így sajnos sok orvos legyint a beteg panaszaira, és nem törődik a betegségek kialakulásának másik aspektusával, a lelki összefüggéssel. A szétszórtan, véletlenszerűen előforduló panaszt okozó, kezelhetetlen tünetekre a beteg esetleg kap gyógyszeres kezelést, de ez sem oldja a benne egyre növekvő feszültséget, amelyet ekkor már a bizonytalanság is tetéz.
   A tüneteket enyhítő gyógyszeres kezelés csak elfedi a panaszokat, de egy idő után a mellékhatások miatt kialakuló további problémák csak rontanak az egyén amúgy sem rózsás egészségügyi helyzetén. A lelki egyensúly megtalálása, pszichoterápia sokkal eredményesebb a probléma kezelésében, de ehhez elengedhetetlen, hogy a beteg megismerje saját magát, tisztában legyen a szükségleteivel, érdekeivel, hiszen csak így élhet teljes életet – olvasható a Femina.hu oldalon.