Vidéki településeken szinte minden utcában vannak kutyák, néhol jószerével mindegyik házban és közöttük fajtától is függően csendesebb, vagy éppen folyamatosan ugató jószágok. Az ott élők zöme már észre sem veszi, mások meg falra tudnának mászni idegességükben a folyton ismétlődő kutyaugatástól.

   A kutyaugatás bosszantó hatását vizsgálták az ELTE etológiai tanszékének kutatói, akik arra kerestek választ, miért leszünk többnyire idegesek, ha kutyaugatást, főként, ha a szomszéd kutyájának ugatását halljuk és vannak-e olyan emberek, akiket ez az átlagosnál jobban zavar?

   A Bioacoustics című folyóiratban megjelent tanulmányukban Jégh-Czinege Nikolett PhD-hallgató, valamint Faragó Tamás és Pongrácz Péter, a tanszékének kutatói leírták, hogy 153 résztvevőt toboroztak vizsgálatukhoz, amelynek során az embereknek 12 különböző kutyaugatást kellett meghallgatniuk, majd pontozniuk aszerint, mennyire találták azokat idegesítőnek, a hang alapján a kutyát mennyire gondolták mérgesnek, ijedtnek, vidámnak.
   Három korcsoport tagjait vonták be a kutatásba: 10-11 éves gyerekeket, 18-35 éves és 50-70 év közötti felnőtteket. A tesztek során az etológusok vizsgálták a lakókörnyezet esetleges szerepét is. Mindhárom korcsoportban voltak falusi, kertvárosi és városközpontban élő lakosok – olvasható az intézmény MTI-hez eljuttatott közleményében.
   Eredményeik szerint a lakóhelynek nem volt hatása a kutyaugatás által kiváltott bosszankodás mértékére. Vagyis nem igazolható, hogy a nagyvárosi, a természetből eltávolodott embereket jobban idegesítené a kutyák által keltett zaj. Az életkor viszont összefüggést mutatott a bosszankodással: a fiatal felnőttek tartották a legidegesítőbbnek az ugatásokat, különösen, ha azok magas hangon szóltak.  A férfiakat jobban bosszantotta az ugatás, mint a nőket.
   Ez az eredmény összecseng azzal az elmélettel, miszerint az embert a babasírás és az ahhoz hasonló hangok idegesítik leginkább. A magas hangú kutyaugatások akusztikailag közel állnak a babasíráshoz, a fiatal felnőttek pedig biológiailag az a korosztály, akik számára a baba jelenléte talán a legtermészetesebb, vagyis tőlük lenne várható a legélénkebb reakciót a sírásszerű hangokra.
   A szakemberek megállapították, nem egyszerűen arról van szó, hogy az ember számára a legmérgesebb vagy legrémültebb kutya ugatása lenne egyben a legbosszantóbb, hanem az eredmények szerint a kifejezetten bosszantó ugatások egy külön kategóriát képviselnek.
   Ennek a hangtípusnak az evolúciós eredetét a kutatók abban látják, hogy a kutya számára előnyös lehetett az ember figyelmének minél hatékonyabb megragadása egy potenciálisan fenyegető szituációban. Az, hogy e hangtípus manapság sokakban tehetetlen bosszúságot okoz, nem az evolúció hibája, hanem a mind több ember és kutya koncentrált előfordulásából adódó melléktermék – derül ki a magyar kutatók tanulmányából.