Pár évtizede a veréb az egyik leggyakoribb, legismertebb madár volt, amely ott ugrált a parkok padjai, a kerthelyiségek asztalai között morzsát, elhullajtott elemózsiát keresve. Most meg mi keressük a verebeket és nagy öröm, ha közülük egyet-egyet láthatunk.

   Az Európai Madárszámlálási Tanács friss statisztikája szerint kevesebb, mint felére csökkent 1980 óta a szántóföldi madarak állománya Európában. Eltűnnek a veréb, fürj, mezei pacsirta és bíbic populációk. Egyes területeken 56 százalékos állománycsökkenés történt – hangzott el az Inforádióban.

   Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője szerint évtizedek óta kongatják a vészharangot. Az agrártáj kiterjedtsége mostanra meghaladja az erdős területekét. A szakértő elmondta, hogy a nagyüzemi mezőgazdaságnak van a legnagyobb élőhelyátalakító hatása. Emiatt eltűnnek azok az állatfajok, amelyek az agrártájban biztosíthatnák a biológiai védekezést a különböző kártevők ellen. A szakember még hozzátette: ennek hatásaként sokkal több kemikáliát kell használnia a gazdálkodóknak, amely mérgezi a földet és az élőlényeket, így az embert is.
   Sok faj azért tűnik el, mert nem képes megélni az agrárium által elfoglalt területeken, bár vannak olyanok is, amelyek képesek fészkelni a búzában is, például a pacsirta és a réti fülesbagoly. A kemikáliák azonban mérgezik a táplálékukat, ahogy a madarakat is.
   Orbán Zoltán elmondta, hogy egy hároméves német tanulmány szerint a védett területekről a repülő rovarok által termelt biomassza 75 százaléka eltűnt. Ez a jelenség hatással van az egész ökológiai rendszerre. Az emberi civilizáció működése olyan mértékben teszi tönkre a környezetet, ami megkérdőjelezi az emberiség középtávú fenntarthatóságát – írta az Infostart.hu