A kánikulai napokon szinte lépni sem lehet a Velencei-tó partjait ellepő emberek sokaságától, százezrek pihenik ki egész éves fáradalmaikat hazánk e szépséges tavánál, fogyasztják a sört, lángost, hekket és minden más finomságot, élvezik a napot, a tó simogató, meleg vizét, közben a legtöbben nem is tudják, hogy van itt egy nagyszerű madárrezervátum is.

   A Velencei-tó délnyugati része nagy nádasainak gazdag, szinte páratlan fészkelőmadár-faunája már Herman Ottó idejében is híres volt. Számos hazai és külföldi szakember látogatott el azzal a céllal a Velencei-tóhoz, hogy a nagy kócsag, a kanalasgém és más madárfajok életét és szokásait tanulmányozza – olvasható a Velencei-tó.hu oldalon.

   A 420 hektár nagyságú területet a Madártani Intézet javaslataira 1958-ban védett rezervátummá nyilvánították. a rezervátumban a gémfélék közül a nagykócsag, az íbiszfélék közül a kanalasgém rendszeresen fészkel az öreg nádasokban, telepeik Európa-szerte ismertek. A tó nagy tisztásainak jellegzetes lakója a búbosvöcsök, a sekélyvizeknek a kis vöcsök. Rendszeresen költ a nyári lúd, októbertől a vetési ludak népes csapatai éjszakáznak a tavon. Ragadozó madarakban ugyanakkor szegényebb a tóvidék. A nádasokban barna rétihéja költ, ősztől tavaszig gyakori a kékes rétihéja.
   A védett területen ma is fellelhetők az eredeti lápi vegetáció maradványai: az úszólápok. A lápi növényzet különlegességét bizonyítja az Európa-szerte ritka hagymaburok nevű lápi orchidea-faj jelenléte. A magyar flóra egy másik nagyon ritka faja a tengermelléki káka ugyancsak itt fordul elő. Az úszólápok a befolyó Császár-patak terhelésének eliminálásában fontos szerepet játszanak, ezért minőségük megóvása, javítása a természetvédelem fontos feladata.
   A Velencei-tavi Madárrezervátum védett értékei csak szakvezetéssel látogathatók, előzetes bejelentkezést követően 15 fő felett – olvasható a Velencei-tó.hu portálon.