Ha valamit csak nagy küzdelem árán tudunk elérni, nagy nehézségek árán vagyunk képesek megcsinálni, például egy sportversenyen győzni, akkor azt szoktuk mondani, hogy vért izzadtunk, mire sikerült.

   Nemrégiben jelent meg egy tanulmány egy olasz fiatalról, aki igencsak összezavarta a firenzei orvosokat. Azzal fordult ugyanis hozzájuk, hogy évek óta vért izzad, pedig semmilyen sérülés nincs az arcán – írta a DrPortal.hu a 24.hu cikke alapján.

   A furcsa eset miatt megint fellángolt a hematohidrózis iránti érdeklődés, amely egy rendkívül ritka, de létező rendellenesség, és már Arisztotelész is írt róla a Kr. e. 3. században. A baj csak az, hogy ma is csak annyit tudunk a kialakulásáról, mint amennyit kétezer évvel ezelőtt a görög gondolkodó tudott.
   A hematohidrózis olyan ritka jelenség, hogy a Firenzei Egyetem bőrgyógyászai hirtelen nem tudták, mit kezdjenek azzal a 21 éves nővel, aki komoly depresszióval és szorongással, nem mellesleg vérző, de sértetlen bőrrel tért be hozzájuk.
   A nő elmondása szerint már évek óta tart a vérzés, amelynek következtében teljesen elszigetelődött az ismerőseitől és a családjától, komoly depresszióba esett és pánikbeteggé vált. A nő az arcán és a tenyerén izzad vért, az izzadás pedig akkor kezd igazán hevessé válni, amikor erős érzelmi stressz éri.
   A Firenzei Egyetem kutatója, Roberto Maglie és kollégái megvizsgálták a beteget, de semmilyen elváltozást nem találtak a szervezetében. Rájöttek, hogy valószínűleg a hematohidrózis egy új esetével van dolguk, de ezzel nem kerültek közelebb a megoldásához. A betegség létezését ugyanis tudományosan még el sem fogadták, nem tudjuk, mitől alakul ki, és azt sem, miképp lehet gyógyítani.
   A hematohidrózis kutatását nagyon sokáig hátráltatta az, hogy vallásos történetekkel hozták összefüggésbe. Az ontariói Queen’s Egyetem kutatója, Jacalyn Duffin a hír hallatán úgy döntött, hogy átvizsgálja a tudományosan hiteles forrásokat, és megpróbálja kicsit jobban körbejárni a rendellenesség felbukkanásának körülményeit.
   1880 és 2017 között 42 tudományos értekezést talált a témában, az egyik elsőt pont egy magyar kutatótól: Kaposi Mór orvos és bőrgyógyász írta le talán legelőször a jelenséget 1895-ben úgy, mint a verejtékmirigyek spontán, esetleges áteresztése az artériás vérfolyamból. Persze valószínűleg ennél sokkal komolyabb és bonyolultabb rendellenességről van szó, de sokáig tényleg csak úgy tartották, hogy a vérizzadás a verejtékmirigyek rossz működéséből adódik.
   A legkorábbi említés a vérizzadás létezéséről a Kr. e. 3. századból származik, Arisztotelész írt a rendellenességről több munkájában. Az egyelőre nem tiszta, hogy saját maga látott-e ilyen beteget, vagy csak elméletben értekezett a hematohidrózisról, de az biztos, hogy a vérizzadás már ekkor is létezett.
   Egy hasonlóan abszurd jelenséget mégis létező betegségként kezelnek: a haemolacria gyakorlatilag vérsírást jelent, és már a 16. századtól akadnak róla feljegyzések. Persze először egyfajta stigmának tartották, ha valaki vért kezdett sírni, de ma már tudjuk, hogy elég nagy valószínűséggel a hormonváltozáshoz köthető okai vannak. Biztosat azonban ebben az esetben sem tudunk.
   A cikk elején említett firenzei lányt végül a magas vérnyomás ellen is alkalmazott bétablokkoló proplanolollal kezelték, de gyakorlatilag csak vaktában, az alapján, hogy néhány korábbi esetben ez megoldotta a problémát. A vérizzadás azonban nem tűnt el teljesen, de tény, hogy mérséklődött. Korábbi eseteknél egyébként akadt olyan is, aki magától kigyógyult a betegségből – olvasható a Drportal.hu írásában, amely a 24.hu cikke alapján íródott.