Régen generációk éltek együtt és bár annak is megvoltak a maga árnyoldalai, legalább nem voltak magányosak az emberek. Ma pedig nem csak a szinglilétet választók, de az idősebbek között is nagyon sok az egyedülálló, ami nem jelent feltétlenül magányosságot, de a magány is nagyon sok embert érint.

   Már önmagában egy idegen ember ölelése is elég lehet a magány okozta fájdalom enyhítésére – derült ki egy brit kutatásból. A tudósok szerint a felfedezésnek az egyre digitalizálódó világban különösen nagy a jelentősége – írta a Házipatika.com a Dailymail.co.uk cikke alapján.

   Ahogy az egészségportálon olvasható, az elmúlt években több tanulmány is foglalkozott a magány következményeivel: a rendkívül fájdalmas érzést olyan egészségügyi problémák kialakulásával hozták kapcsolatba, mint a szívbetegségek, a rák és az elhízás. Egyes vélemények szerint a magány legalább annyira káros a szervezet számára, mint ha elszívnánk naponta 15 szál cigarettát. Az Egyesült Királyságban, ahogy számos más helyen a világban egyre növekvő problémát jelent az emberek elszigetelődése, amelyet csak csendes járványként szokás emlegetni.
   A University College London kutatásában összesen 84 nő vett részt. Mindegyikük úgy tudta, hogy a vizuális képességeiket fogják vizsgálni, miközben két másik résztvevővel játszanak egy számítógépes labdajátékot. Annak passzolhattak, akinek csak akartak, és a társak is hasonló szabadságot élveztek. Az első kör után egy 30 pontot tartalmazó kérdőív következett, amely egyebek között kitért például arra is, hogy a résztvevők mennyire érezték magukat a csapathoz tartozónak, hogyan alakult az önbecsülésük, valamint hogy mennyire érezték magukat hasznosnak és a játék irányítása szempontjából meghatározónak.
   A tesztalanyok ugyanakkor nem tudták, hogy a másik két játékost valójában a számítógép irányítja, így váratlan meglepetésként érte őket, hogy a második kör során egy idő után már egyáltalán nem kaptak passzt a többiektől, teljesen kizárták őket a labdázásból. A játékot követően bekötötték a szemüket, majd vagy lassú, vagy gyors mozdulatokkal megsimogatták az alkarjukat egy puha sörtéjű ecset segítségével. Mindezek után pedig ismét kitöltették velük ugyanazt a kérdőívet.
   Az így kapott eredmények szerint azok a nők, akiket lassú, óvatos mozdulatokkal simogattak meg, kevésbé érezték magukat szociálisan kirekesztettnek, mert játszótársaik elutasították őket. Ugyanakkor egyik típusú érintés sem volt képes teljesen megszüntetni a kiközösítettségből fakadó negatív hatásokat, valamint a résztvevők általános hangulata sem változott meg.
   Dr. Katerina Fotopoulou, a Scientific Reportsban publikált tanulmány egyik szerzője szerint közismert, hogy az emlősöknek szüksége van érzelmi és testi közelségre. Ennek tükrében tehát nem nagy meglepetés, hogy a szociális támogatás képes csökkenteni a kirekesztettség okozta fájdalmat. Jóval érdekesebb azonban, hogy ezt a fajta támogatást már önmagában egy egyszerű érintés is képes biztosítani. Nincs szükség sem szavakra, sem vizuális ingerekre, legalábbis rövid távon – derül ki a Dailymail.co.uk írásából.