Az önzetlenség a nők viselkedésének egyik jellemzője lehet, legalábbis a közhiedelem szerint, hiszen az anyaság, a család egyben tartása sok esetben kíván meg önzetlen viselkedést. Egy férfitől kevésbé várja el a környezete mindezt. De mint kiderült, lehet, hogy mindez csak egy tanult folyamat eredménye.

   A nők agyának jutalmazásért felelős része sokkal aktívabban reagál az önzetlen viselkedésre, mint a férfiaké – állapították meg a Zürichi Egyetem kutatói.

   A Nature Human Behaviour című folyóiratban közölt tanulmány szerzői elsőként bizonyították, hogy a női és a férfi agy eltérően reagál az önzetlen és az önző viselkedésre – olvasható a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
   Az előagyban található striátum (csíkolt test) felelős a jutalomérzetért és ez az agyterület aktiválódik döntéshozatalkor. A kutatási eredmények alapján a striátum sokkal erősebb aktivitást mutatott a nőknél az önzetlen, mint az önző döntések meghozatalakor. Ezzel szemben a férfiaknál az önző döntés váltott ki hevesebb reakciót a jutalmazó rendszerből. (Az alanyoknak egyebek között egy adott pénzösszeg másokkal való megosztásáról kellett dönteniük.)
   A második vizsgálatban az agy jutalmazó rendszerének működését gyógyszerezéssel zavarták meg az alanyoknál. Ennek eredményeképpen a nők sokkal önzőbben, míg a férfiak jóval önzetlenebbül viselkedtek, ami meglepte a kutatókat. Alexander Soutschek, a Zürichi Egyetem munkatársa szerint, még ha ezek a különbségek nyilvánvalónak is tűnnek biológiai szinten, semmiképpen sem szabad ösztönös vagy az evolúcióra visszavezethető tulajdonságokként tekinteni rájuk.
   Soutschek úgy véli, hogy a jutalmazásért és tanulásért felelős agyterületek szorosan együttműködnek egymással. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a lányok dicséretet kapnak az önzetlen viselkedésért, aminek eredményeként az agyuk jutalmazó rendszere megtanulja, hogy a segítőkész cselekedetért várjon el valamilyen jutalmat és ne az önző viselkedésért. Ennek fényében pedig az általunk megfigyelt nemi különbség leginkább a férfiakra és a nőkre vonatkozó eltérő kulturális elvárásoknak tulajdonítható.