Alig egy évvel ezelőtt derült ki, hogy az elmúlt több mint négy évtizedben igencsak sok állatfaj sodródott a kihalás szélére. Mindez nem csak a szárazföldi, de tengeri fajokat is érinti. Most azt derült ki, hogy a kihalásban közrejátszódhat az egyes fajok testmérete is.

   Egy átfogó globális elemzés szerint azok az állatok, amelyeknek testmérete nem túl nagy és nem túl kicsi, kisebb eséllyel néznek szembe a kihalással, mint a skála két végén elhelyezkedők – olvasható a Híradó.hu információjában.

   A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban közzétett tanulmány szerzői több ezer gerinces állat testtömegét mérték fel, és kimutatták, hogy a legnagyobb és legkisebb fajok nagyobb eséllyel halhatnak ki, mint a közepes testméretűek.
William Ripple a kutatás vezetője és csapata több mint 27 ezer gerinces fajt vett szemügyre, amelyek szerepelnek a Nemzetközi Természetvédelmi Unió vörös listáján. Közülük mintegy 4400 veszélyeztetett. A vizsgált állatcsoportok között voltak madarak, hüllők, kétéltűek, csontos halak, porcos halak (főleg cápák és ráják), valamint emlősök.
   Mint kiderült, a legtermetesebb állatokat elsősorban az ember veszélyezteti. Ahogy Ripple elmondta, a nagytestű fajok többségét az ember öli meg és fogyasztja el. Az összes veszélyeztetett, egy kilogrammnál nehezebb faj mintegy 90 százalékát fenyegeti a begyűjtés. A szerzők szerint a fenyegető gyakorlatok különféle formákat ölthetnek: szabályozott vagy szabályozatlan halászat, vadászat és csapdaállítás, a testrészek gyógyászati célú felhasználása, illetve a járulékos fogás miatti pusztulás is ide sorolható.
   Eközben a legkisebb testű állatokat érintő fenyegetések valószínűleg jócskán alábecsültek. A veszélyeztetett, legapróbb fajok között olyan parányok találhatóak meg, amelyek testtömege általában kevesebb 77 grammnál és főként élőhelyük átalakítása vagy elvesztése fenyegeti őket. Ide tartozik például az Afrixalus clarkei békafaj, a zafírmellű kolibri, vagy a dongódenevér. Különösképpen veszélyben vannak azok a fajok, amelyeknek édesvízi élőhelyre van szükségük.
   A szerzők szerint különféle védelmi stratégiákat kell kialakítani a legnagyobb és legkisebb állatok érdekében. A skála termetes fajokat felölelő végén jól ismert emlősök is vannak, többek között bálnák, elefántok, rinocéroszok és oroszlánok, amelyek köré már szerveződtek védelmi programok. Hasonló figyelemre lenne szükségük a más állatcsoportokba tartozó, nagytestű fajoknak is, úgymint a méretes halaknak, madaraknak, kétéltűeknek és hüllőknek – írják tanulmányukban.