Az elmúlt évszázadban a két világháború, majd a mind gyakoribb válások miatt nagyon sok gyerek nőtt fel csonka családban, apa nélkül. Nemrégiben tudományosan is bebizonyosodott a korábban is ismert tény, hogy nagy szükség van az apára a gyerek megfelelő fejlődése érdekében.

   Egy új kutatásban a Princeton Egyetem munkatársai megállapították, hogy az apa elvesztése negatív hatást gyakorol a gyerek telomerjeire, a kromoszómák végződéseit védő „sapkákra”, amelyek hossza a tudósok szerint az egészségi állapotra jellemző – írta a Függetelen.hu a Sciencedaily.com cikke alapján.

   A tudományos témákkal foglalkozó portál írásában olvasható, hogy a Pediatrics (Gyermekgyógyászat) című folyóirat közölte tanulmány szerint az apa elvesztésével jelentős negatív hatás éri a gyermek telomerjeit védő nukleoproteineket, amelyek egyfajta sapkaként védik a kromoszómákat. Egy kilencéves gyermek, aki elvesztette az apját, 16 százalékkal rövidebb telomerekkel rendelkezik, mint az a gyermek, aki együtt él az apjával. Az apa halála okozza a legnagyobb rövidülést, és a hatás a fiúknál nagyobb, mint a lányoknál.
   A telomerekről azt gondolják a tudósok, hogy a sejtek öregedését jelzik és az egészségi állapotot. A szerepük az, hogy sértetlenül megtartsák a DNS-t a sejtosztódás után. Minden egyes alkalommal, amikor a sejt osztódik, a telomerjei rövidülnek. Amikor a telomer túl röviddé válik, a sejt nem osztódik tovább.     Előző kutatások arra utaltak, hogy a megrövidült telomerek egy egész sor betegséggel (szív- és érrendszeri, rák) vannak összefüggésben a felnőtt embernél.
   A kutatók, Daniel Notterman gyermekgyógyász és Princeton egyetemi munkatársai a Fragile Families and Child Wellbeing Study (Sérülékeny Családok és a Gyermek Jólléte) vizsgálatba bevont gyermekek telomérjét megmérték, adatokat gyűjtöttek és elemeztek a 21. század fordulóján az USA városaiban született mintegy 5000 gyerekről. A begyűjtött információ a gyermek fizikai és mentális egészségéről, kognitív működéséről, szociális-érzelmi fejlettségéről, iskolai előmeneteléről, lakáskörülményiről szólt, továbbá családjának összetételéről, stabilitásáról és pénzügyi forrásairól.
   Megvizsgálták azt is, mi okozza az apa elvesztését: bebörtönzés, halál, távollét vagy válás, és a veszteség időpontját: korai gyermekkorban vagy a gyermekkor közepén történt-e az esemény, és azt is, hogy a telomerek hosszát befolyásolta-e egyéb tényező, például a jövedelem – ez utóbbiakat az anyával készült interjúból gyűjtötték össze, akit a gyermek 1, 3, 5 és 9 éves korában kérdeztek meg.
  A gyerekek telomerjei rassztól és etnikumtól függetlenül rövidültek meg. Bizonyítékot csak arra találtak a kutatók, hogy a fiúk telomerjeire negatívabban hat a veszteség. Különösen az 5 év alatti fiúkat érintette mélyen az apjuk halála vagy a tőle való elválás – derül ki a tanulmányból.